A mindennapok ülései rendszerint konganak az ürességtől. Mint a legutóbb közzétett parlamenti statisztikákból kiderül, a „mezei” képviselők rendszeresen kihagyják még a legbefolyásosabb állandó bizottsági üléseket is. A mindössze 60 százalékos részvételi arány azért különösen kínos, mert a honatyák általában a bizottsági munkára hivatkoznak, amikor a kamarai vitákon való gyér részvételük miatt magyarázkodnak.

A világ alighanem egyik legavíttabb parlamenti szavazási rendszerében csak akkor kerül sor tényleges voksolásra, amikor a házelnök nem tudja egyértelműen megállapítani a feltett kezekből az igen és a nem arányát. Ilyenkor megszólal a PinkFloydtól is ismert „Division Bell”, a szavazásra hívó harang, mely a parlament épületében mindenütt hallható, de összeköttetésben áll a környékbeli éttermekkel és kocsmákkal is. A fegyelemért felelős „whipek” (frakciótitkárok) csipogójukon riasztják a szétszéledt képviselőket. Ugyanezek az „ostorok” előre tájékoztatják a frakciót a szavazás súlyáról. Míg az ún. egyvonalas utasítás csak „kéri” a résztvételt, a háromvonalas instrukció semmibevétele szankciókat vonhat maga után, az írásos figyelmeztetéstől a frakcióból való kizárásig. A House of Commons (alsóház) egyik furcsasága, hogy egy-egy kormánypárti és ellenzéki képviselő akár informális párt is alkothat. Ha előzetes megbeszélés alapján mindketten távol maradnak, semlegesítik egymást.

A Red Lion, azaz a Vörös Oroszlán: ide járnak a brit képviselők