Bár a rendezvény a békés párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, az orosz nyilatkozatok azt is egyértelművé tették, hogy Moszkva továbbra is igényt tart az Északisarkig érő, 1,2 millió négyzetkilométeres területre, amely szerinte az eurázsiai kontinentális talapzat része. Artur Csilingarov kutató szerint 2014-ig Oroszország az ENSZ elé tárja a szükséges bizonyítékokat.

Az elnöki megbízott három éve egy expedíción vett részt, amely során egy búvárhajóval négyezer méter mélységben orosz zászlót helyezett el az Északi-sark közelében húzódó Lomonoszovhátságon, szimbolikusan jelezve a területi igényt. (Az ENSZ tengeri jogi konvenciója alapján a part menti országok felségvizei 22 kilométerig terjednek, de 370 kilométerig kizárólagos jogot formálhatnak a tenger kincseinek kiaknázására.

Távolabb – a felségvizektől legfeljebb 650 kilométerre – csak akkor, ha a talapzat túlmegy ezen a sávon, ám ez tudományos igazolást igényel.) A Lomonoszovhátság azonban Kanada szerint az amerikai kontinentális talapzat, így jogilag Kanada része. A felosztás jelentősége a jégtakaró vékonyodásával növekszik, hozzáférhetővé téve az ásványkincseket. Igaz, a jelenlegi becslések alapján a 83 milliárd hordó olajat – a világ háromévi olajigényét – rejtő területek java Alaszkánál van, míg az 1550 trillió köbméter földgáz többsége – a világ éves gázfogyasztásának tizennégyszerese – jelenleg is Oroszország közelében fekszik. Moszkva igyekszik egyértelművé tenni igényeit: Vlagyimir Putyin kormányfő korábban kijelentette, hogy a sarkkörön túl Oroszországnak alapvető nemzeti érdekei vannak.

Tavaly döntöttek a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) keretein belül sarkköri védelmi alakulatok létrehozásáról. A múlt héten pedig Oroszország megállapodott Norvégiával a Barentstengeren húzódó területek megosztásáról.

Hajózás a jéghegyek között