A francia first lady ki nem állhatja az Élysée-t. Kényszerűségből persze részt vesz a fogadásokon, gépiesen mosolyog az elnöki palota vendégeire, de láthatóan nincs elragadtatva szerepétől. „Pusztán a jelenlétem irritáló lehet az olyan elnökfeleségek után, mint Danielle Mitterrand és Bernadett Chirac. Annyira más vagyok, mint ők. Én manökenként és énekesként éreztem jól magam, s nem akarok végleg búcsút mondani korábbi karrieremnek” – mondja Carla Bruni a könyvben, amely a múlt héten jelent meg Carla és a becsvágyók címmel. Nicolas Sarkozy elnök felesége már ebben a kötetben is olyasmiket mond, amire az ember felkapja a fejét. Főleg amikor az általa nem kedvelt hivatalnokokról beszél, első helyen említve Jean-David Levitte-t, az Élysée diplomá ciai főnökét. De a franciák nem erre a – sokak szerint megrendelt – könyvre voltak elsősorban kíváncsiak, hanem egy másikra. Egy nappal korábban került ugyanis a könyvesboltokba Besma Lahouri írónő Carla: Egy titkos élet című munkája, amelyben a szerző kaméleonként jellemzi az elnök feleségét, s azt állítja, hogy Bruni versengése Michelle Obama amerikai first ladyvel feszültté tette a francia és az amerikai elnök viszonyát.

Nem vennénk mérget Lahouri információinak hitelességére, bár a szerző azt állítja, legalább száz emberrel beszélt, olyanokkal, akik személyesen ismerték Carla Brunit. Például azzal a plasztikai sebésszel, aki tökéletesebbé tette Carla orrát, noha az énekesnő ezt mindig tagadta. Számos egykori barátnővel – esetleg féltékeny irigyével –, akik férfifalóként jellemezték Carlát. Elmesélték például, hogy 15 évesen arról álmodozott, meghódítja Mick Jaggert, s amikor az énekes skalpja jó néhány évvel később meglett, telefonon szétkürtölte a hírt a barátnőknek. Ugyanez történt Eric Claptonnal, s – legalábbis a barátnők szerint – két évvel ezelőtt Sarkozyvel is. „Bruni úgy viselkedik, mint Franciaország korábbi királynői, akik egy előre eltervezett házasság után osztoznak a trónon a királlyal” – olvasható egy másik, idén tavasszal megjelent műben. PatrickWeber belga történész Queen Carla (Carla királynő) című könyvében azt írja, hogy a franciák Brunit is kívülállónak tartják, aki ezt még tovább fokozza a dizájnerruhák és a pszichoterápia iránti rajongásával. Bruni olasz és gazdag, mint Medici Katalin (II. Henrik felesége), rajong a művészetekért, mint Bretagne-i Anna, és divatőrült, mint Marie Antoinette, XVI. Lajos felesége.

A már említett Besma Lahouri azt olvassa a francia elnök feleségének fejére, hogy baloldalinak mondja magát –Carla Bruni korábban a Gauche Caviar, azaz a „kaviárbaloldal” (a tehetős baloldaliakat nevezik így Franciaországban) arca volt –, de ma már sem nem szókimondó, sem nem lázadó. Hátat fordított a politikának, s a keményvonalas konzervatív Sarkozy szekerét tolja. Vagy ami ennél is rosszabb, még azt sem, hiszen jó ideje nem nyilvánít véleményt, és férjét sem védi meg a politikai támadásoktól. Carla Bruni a végzet asszonya, női Don Juan, igazi tigris, aki előző titkos életében szeretők sorát fogyasztotta el, és sosem volt tekintettel az őt imádó férfiak érzelmi világára – állítja Besma Lahouri. Az ellenkönyv szerint viszont Carla rendbe hozta férje családi, rokoni kapcsolatait, igazi hátországot teremtett férje számára. Vajon melyik az igaz? Lehet választani.

Királynő vagy démon? A Carla: Egy titkos élet című könyvmár a boltokban