Tokióban biztosan nem az infrastruktúra az oka annak, hogy kevés gyermek születik. A tömegközlekedést és közbiztonságot tekintve például a japán főváros a legjobbak közé sorolható.

Minden metróállomáshoz tartozik lift, a buszok legtöbbje alacsony padlójú, sok köztéri mosdóban van pelenkázóhelyiség, a bevásárlóközpontokban pedig szoptatószobák. Játszótereket és parkokat is igen könnyű találni, ám odajutni, főleg a szűk, külvárosi, járda nélküli utcákban, nem mindig egyszerű. Meglepő, hogy a legtöbb játszótéren még mindig régi, vasból készült, így nem kifejezetten biztonságos játékok várják a családokat. A játéknál is nehezebb a bevásárlás és az étkezés. Ugyan rengeteg a gyermekbarát vendéglátóhely, ahol speciális székek és gyerekmenü várja a kicsiket, de vannak olyanok is, ahonnan egyszerűen kiküldik a babakocsis szülőt.

Tokióban külön kérik a szülőket, hogy ne vigyék autóval iskolába a gyermekeket, mert nem nagyon lehet parkolni az óvodák és iskolák közelében. Így korán a közösségi közlekedésre nevelik őket, a buszon vagy a metrón gyakran látni két-három fős csoportokban hazaigyekvő egyenruhás kisfi úkat és kislányokat. Hazajutásukat nemcsak a kitűnő közbiztonság, hanem az önkéntesek is segítik, akik a forgalmasabb kereszteződésekben iskolakezdéskor és -befejezéskor irányítják a forgalmat.

A jó infrastruktúra ellenére is nagyon alacsony a gyerekszületések száma Japánban. A gyerevállalással járó költségeket nem ellensúlyozza az egyszeri segély, amit az állam folyósít. A tavaly hatalomra került kormány ugyan idéntől minden tizenöt év alatti gyermek után havi kb. harmincháromezer forint támogatást folyósít, de ennek megduplázására – ahogy ezt ígérték – kevés a remény.