Gyermeknevelés céljából elvileg minden szülő „állami fizetéssel” otthon maradhat öt évig, de ezt a lehetőséget alig veszik igénybe, mert a svéd elvek szerint a gyermeknek közösségben kell felcseperednie.

Minden gyermek a születése pillanatától „fizetést” (barnbidragot) kap, ami törvényesen a gyermeké, amikor nagyobbacska, már maga szokta kezelni, beosztani és elkölteni. A barnbidrag a születéstől tizenhat éves korig havi 1050 korona (25 000 forint), két gyermek 2250, három gyermek 3754 koronát, hat gyerek viszont már 10 414 koronát (260 354 forintot) kap.

Amikor a gyermek eléri a tizenhat éves kort, azaz a kilencosztályos általános iskolát befejezvén gimnáziumba megy, a barnbidrag helyett úgynevezett studiebidragot (tanulmányi hozzájárulást) kap, amelynek az összege legkevesebb 1050 korona. Az állami segítségnek még ekkor sincs vége! A felsőfokú intézményekban tanulóknak havi 4000 korona „diákfizetés” (studiemedel) jár, amihez nemzeti banki alapkamatra még 4400 korona kölcsönt is felvehetnek, így havonta 8400 koronával (210 000 forinttal) rendelkeznek. Tegyük hozzá: minden gyerek, aki hat kilométernél messzebb lakik az iskolától, ingyenes utazási bérletet kap, de nem kell fizetni a tankönyvekért, a tanszerekért, sőt még az ebédért sem.

A nevelési és oktatási intézmények szupermodernek. Az osztálytermekben kivetítős DVD lejátszó, érintős (elektronikus) iskolatábla és természetesen több számítógép is sorakozik. Sok gimnázium az elsősöknek saját használatra ingyenlaptopot ad, ami a diáké marad. De gyermekbarát maga a környezet is. Az utcasarkokon és minden zebránál rámpát képeztek ki, hogy a gyerekkocsik (és a rokkantak kerekes székei is) zökkenő nélkül közlekedhessenek. Minden tömegközlekedési jármű alacsony lépcsős. Tizenöt éve nem adnak ki olyan építési engedélyt, amely nem felel meg a babakocsival közlekedők és a mozgáskorlátozottak elvárásainak, az épületekben lejtők, mozgójárdák és liftek vannak.

A szülők a kisbabákkal mindenütt kedvelt vendégek, minden étteremben van gyermekülés, az áruházakban óvó nénis (sőt óvó bácsis) gyermekmegőrző, a hivatalokban pedig gyermeksarok. A híresen tiszta svéd levegő, a tiszta víz, az emberek korlátokat szinte nem ismerő gyermekszeretete – a gyerekeknek mindent szabad – teszi teljessé ezt a képet. Nem véletlenül nyerte meg Malmö 2009-ben a „City for Children” európai városok közötti versenyt.