„Zsákot húztak a fejükre, és betuszkolták őket egy kisbuszba”

A mexikóiak egyre nehezebben tűrik a „vadnyugati állapotot”. Azt mondják: nem érzik magukat biztonságban, elegük van Felipe Calderón kilátástalan harcából. – Az ország gazdasági aranybányájának számító Tampicó városában voltunk egy rendezvényen – kezdi Armando, az egyik országos mexikói tévécsatorna riportere. – Kifelé jövet néhány pasas elkapta stábunk operatőreit, és betuszkolta őket egy kisbuszba.

Zsákot húztak a fejükre, lökdösték, kérdezgették őket: mit kerestek ott? Később egy műhelybe hajtottak velük, ahol még 12 órán át folytatódott a rémálom. Átnézték a náluk lévő felvételeket és a laptopokat is. Amikor nem találtak semmi „hasznosat”, kidobták őket az út szélén, cipő nélkül, a felszerelésüket pedig öszszetörték. A mexikóiak ma már kiábrándultak, és legalább anynyira félnek a katonáktól, mint a bandáktól. A hadsereg emberei ugyanis úgy viselkednek a lakossággal, mintha mindenkinek narkós kapcsolatai lennének – mesélte lapunknak.

– Monterrey-be költözött barátaim mesélik, hogy a városban a nap bármely órájában beleütközhet az ember egy-egy drogos bandába – veszi át a szót Pedro, a textilkereskedő. – Ezek a 20-30 fős csoportok ellenőrzik, hogy nem egy másik kábítószer-kereskedő „családhoz” tartozik-e az ember. – Gonzalo, egy nemzetközi cég marketingese meséli: – Ha észak felé tartasz az autópályán, eszméletlen kép tárul eléd: mindenhol helikopterekből csüngő „szabadlövészeket” látsz. Pár hete egy egész családot megöltek, amiért nem álltak meg autójukkal a katonák első figyelmeztetésére. Calderón elnök csak annyit mondott: a háború sajnos áldozatokkal jár.

– A lakosság elkeseredettsége önbíráskodást szül, különösen a fővárosban – folytatja Gonzalo. – A zsidó közösség tagjai, akik egyébként az „expresszemberrablások” fő célpontjai, saját csapatokat szerveznek, így próbálják megvédeni magukat. Nemrég elrabolták a testvérem osztálytársát, de a család ahelyett, hogy értesítette volna az egyébként korrupt rendőrséget, a saját módszereivel intézte el az ügyet. Csapatot szerveztek sajátjaikból, a kislányt kiszabadították, az emberrablókat pedig megölték – így Gonzalo.

Pedro, Armando és Gonzalo is úgy véli: az államfő roszszul kezeli a helyzetet. Amíg 50 millió ember az éhhalál szélén él, addig reménytelen a helyzet. Nyolcmillió fi atal álmodik egy szebb jövőről, könnyű pénzről. Nincs mit veszíteniük. Két hónapja egy mexikói kormányzótól hallották: – Egyszerűen képtelenek vagyunk páncéllal borítani az egész országot. Nem tudom, hogyan fogjuk visszaszerezni Mexikót…

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.