Michael Dukakis egykori elnökjelölt, Telly Savalas (Kojak) és fivére, Demosthenes, azaz „Fürtöske”, Spiro Agnew – egy éve, az új budapesti amerikai nagykövet jelölésekor adódott jó alkalom a külföldön is híres görög-amerikaiak számbavételére. Arianna Huffington – talán egykori férje, a volt republikánus Michael Huffington neve miatt – mégsem ugrott be elsőre e vonatkozásban, holott aligha kétséges, hogy az Athénban született, ma is akcentussal beszélő aszszony ma a legfontosabb görögök egyike az itteni közéletben.

2006-ban a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé választotta, szűk másfél évvel az úttörő internetes hír-, és véleményforrás, a The Huffington Post blogaggregátum megindítását követően. (Játsszunk el a gondolattal: vajon mekkora pályát futna be egy ugyanolyan hírportál The Stassinopoulos Post néven, éppen Amerikában, ahol a „HuffPo” szinte kakukktojásként küzd a piacon – lévén a legjelentősebb online hírforrások a nagy lapok és televíziók weboldalai.) Tavaly a Forbes üzleti magazin a tizenkettedik női médiaszemélyiségként sorolta be az egykori görög tollforgató, Kosztasz Sztaszinopulosz lányát.

Tizenhat évesen hagyja el szülőföldjét, de először Anglia kedvéért. Ott is ragad, később a Cambridge-i Egyetemen szerez közgazdászdiplomát, a helyi vitatársaság pedig elnökévé választja. Ám hiába lesz a jóval idősebb Bernard Levin partnere, az ismert angol tévés – akit utóbbi halálakor élete nagy szerelmének nevezett – nem veszi feleségül, ezért 1980-ban, harmincesztendősen átkel az óceánon.

„Tudtam, hogy ezúttal véglegesen jövök – sehol másutt nem szerettem volna inkább élni. Harminc év elteltével ezt ugyanígy gondolom” – írja egy minapi blogbejegyzésében a magas, karcsú, a hetedik ikszet csak papíron megkezdett asszony. „Emlékszem, amikor cseperedtem, Truman elnök szobra mellett haladtam el az iskolába menet. A szobor naponta emlékeztetett a csodálatos országra, amely a többi közt a Marshall-tervet is létrehozta. Görögországban mindenki tudott valakit, aki a jobb élet reményében Amerikába költözött. Ez is volt az a kifejezés, amelyet mindenki Amerikával azonosított: a jobb élet”.

Huffington korábban politikusként is keresi a reflektorfényt, így például elindul Kaliforniában a 2003-as, „visszahívásos” kormányzóválasztáson, amelyet Arnold Schwarzenegger nyer meg. A több tucat induló közül ugyan az ötödik helyet szerzi meg függetlenként – olyan „viccjelöltek” is indultak, mint a pornókirály Larry Flynt vagy a valószínűleg a névrokonságra apelláló „egy másik” Edward Kennedy –, de ez is csak 47 ezer szavazathoz, 0,55 százalékhoz elég.

Közben a mérsékelt jobboldalról – férje 1994-es, szintén sikertelen szenátorjelölti kampányától, illetve Bill Clinton elnök kihívója, Bob Dole támogatásától – a liberálisokhoz, a demokratákhoz evez át. Tavalyelőtt, már az elitmédia rutinos szereplőjeként azt a Barack Obamát támogatja, aki egyébként – a „valódi” (és immár néhai) Kennedy szenátorral, Norman Mailerrel vagy Robert Redforddal egyetemben – a The Huffington Post háromezer fős szerzőgárdájának legismertebbjei közé is tartozik.

Fokozatosan érez rá a megmondószerep ízére. Tizenhárom könyve közül a korábbiakkal ellentétben – így A nőies nővel vagy az egyaránt (bebizonyítatlan) plágiumváddal illetett Görögország isteneivel és a Maria Callasról szóló monográfiájával – a legutóbbi kettőnek már „osztom az észt” alapon kerekedett a címe: „A jobbodal téved, avagy: ahogyan az őrült pereme eltérítette Amerikát, széttépte az alkotmányt és mindannyiunkat veszélybe sodort”, illetve „A harmadik világ Amerikája, avagy: hogyan hagyják magukra politikusaink a középosztályt, és árulják el az amerikai álmot?”.

A „HuffPo” nyitólapján Arianna-videó ebből a tévéshow-ból, abból a tévéshow-ból. Szakérti, nyerhetnek-e a demokraták a novemberi választásokon, és azt is tudja, miért nem nyújtanak hitelt a bankok. Az ilyen szerepet vállalók szükségképpen indulatokat váltanak ki, és Huffington kap hideget-meleget, meg övön alul is. Az egyik internetes hozzászóló szerint: „Arianna Huffi ngton egy átverés. Amikor kváziférfias szenátorjelölt férjének hitvese volt (ez utalás Michael Huffington elismert biszexualitására – Sz. L. L.), még a Republikánus Párt és Newt Gingrich (egykori republikánus képviselőházi elnök) bajnokaként tetszelgett. Ma már egyszerűen csak egy zavaró körülmény, rémes akcentussal megspékelve. Miért ültetik egyáltalán az asztalhoz? Szabadságra ment volna Seprűs Hilda (ismert amerikai képregény- és rajzfilmfigura boszorkány)?”

Gyakran az „új”, a „közösségi” média sikeres vállalkozójaként kíváncsiak a véleményére, a hagyományos sajtó globális válságának közepette. Egy tavalyi szenátusi meghallgatáson, amelyről lapunk is beszámolt, nem kertelt, amikor azt mondta: nem lehet szerinte meg nem történtté tenni az elmúlt tizenöt évet, és úgy tömni a pénzt egy lejárt szavatosságú iparágba, ahogy azt az autóiparban, a szabadidő-terepjárók esetében is tették.

Ezzel együtt Huffington úgy vélte: a jövő, az újságírás legszebb napjai még előttünk vannak. Igaz, máshogyan. – Az összekapcsolt gazdaságban, a keresőmotorokban, az online hirdetésekben, a civil újságírásban, a tényfeltárás támogatására létrehozott alapítványokban. Ebben van a jövő. Ha valaki nem talál el ide, akkor nem talál el ide – „mondott ítéletet” Huffington, John Kerry bizottsági elnök – George W. Bush elnök 2004-es kihívója – meghívottjaként.

„Holnap pedig az övé az egész világ? Miért is ne: Arianna meghódította már Angliát, Amerikát és a világháló jó részét!” – így konferálta fel bő két éve a londoni The Guardian. Seprűs Hilda azért nem jutott el idáig.

Huffington szerint az újságírás legszebb napjai még előttünk vannak. Igaz, máshogyan.