Nagy pofont kapott a török hadsereg
Az Európai Unió és a nyugati sajtó is üdvözölte az alkotmánymódosításról szóló vasárnapi török referendum eredményét. A Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) által kezdeményezett módosítások főként az igazságszolgáltatást és az állampolgári jogokat érintik, és meggyőző többség, 58 százalék támogatását élvezik. Guido Westerwelle német külügyminiszter szerint a népszavazás eredménye döntő fontosságú Törökország EU-csatlakozási törekvései szempontjából. Barack Obama amerikai elnök telefonon gratulált Erdogannak. A török ellenzék szerint viszont a reformok ellentétesek a demokráciával, és túlságosan nagy befolyást adnak a kormánynak a bíróságokon.
– A kormánypárt ügyes „salátareferendumot” csinált. A népszavazáson az egész alkotmánymódosítási csomagot tették fel kérdésként, amelyben bőven volt olyan pont – mint az ifjúságvédelmi törvény vagy a pozitív diszkrimináció alkotmányos védelme –, melyet az ellenzék is megszavazott, hiszen abban mindenki egyetértett, hogy az 1982-es alaptörvény elavult. A népszavazáson azonban a jelenlegi, iszlamista gyökerű kormánypárt két ellensúlya, a hadsereg és az igazságszolgáltatás erős pofont kapott – magyarázta lapunk kérdésére Dobrovits Mihály turkológus, aki négy olyan kérdést emelt ki, melyet ha – az ellenzék kérésének megfelelően – külön kezelnek, a nagyarányú támogatottság nem lett volna olyan biztos.
A módosítás szerint ugyanis a bírákat eddig kinevező szervezet szigorúbb miniszteri ellenőrzés alá kerül. A népszavazás eredményeképpen jelentősen csökken a katonai bíróságok hatalma, melyek ezentúl békeidőben csak katonákkal szemben járhatnak el, csak katonai bűncselekmények esetén. Az alkotmánybíróságban ezentúl nemcsak jogászok, hanem a köztársasági elnök által felkért tekintélyes civilek is helyet kapnak, így funkciója inkább társadalmi ellenőrző kamara, semmint független bírói fórum lesz. (A köztársasági elnök szerepe a kinevezésben azért is érdekes, mert Erdogan nem leplezett célja, hogy Törökországot inkább egy amerikai stílusú elnöki berendezkedés felé kormányozza.) Ezen túl: a pártok esetleges betiltása már nemcsak az alkotmánybíróság dolga lesz, hanem előzetesen véleményezni fogja egy olyan nemzetgyűlési bizottság, melyben a betiltandó pártok képviselői is helyet kapnak. E bizottság elutasító határozata esetén a betiltásra irányuló per sem indítható meg. (Az AKP-t legutóbb 2008-ban próbálták meg betiltani.) Emellett megszűnt az 1980-as puccsban részt vevők büntetlensége, s a török sajtó máris beszámolt ezzel kapcsolatos feljelentésekről.
Dobrovits Mihály kiemelte annak a jelentőségét, hogy a népszavazást az 1980-as évek óta tartó kvázi polgárháborús helyzetet követő katonai puccs évfordulóján rendezték meg. A Nyugat csendes jóváhagyását élvező hatalomátvételt követő politikai terrort, a börtönökben történt borzalmakat számos török család megszenvedte, többek közt a jelenlegi államfő, Abdullah Gül is börtönbe került. Hozzátette, hogy az Erdoganék által megfogalmazott kérdés érzelmi vezérmotívuma az volt, akarnak-e a szavazók még egyszer katonai diktatúrát, ám ezzel az érzelmi hullámmal együtt ellehetetlenítette a demokratikus fékek és ellensúlyok működését. Kérdés, hogy az AKP képes lesz-e megtartani a jövőre esedékes parlamenti választásokig azokat a szavazókat, akik most a régi emlékek kiváltotta érzelmeik mentén szavaztak az alkotmánymódosítás mellett.
Az EU üdvözölte a török csatlakozáshoz szükséges jogszabályok megszületését, és nem adott hangot semmilyen aggodalomnak az igazságszolgáltatás átalakítása miatt. A két török ellenzéki párt egyébként rendszeresen támadja az EU-csatlakozás gondolatát, mivel azt a nemzeti szuverenitás feladásaként értékelik. Ebben szerepet játszhat az is, hogy a csatlakozási tárgyalásokat az általuk még mindig parvenünek kezelt Erdogan-csapat kezdte meg. A szakértő szerint a hadsereg rövid távon nem fogja kétségbe vonni a szavazás érvényességét, és nem lépnek, amíg nem derül ki, Erdogan mire használja majd az új jogosítványokat. – Lebontottunk egy korhadt gátat, de nem tudjuk, milyen ár jön mögötte – fogalmazott Dobrovits azzal kapcsolatban, kell-e tartani Törökország iszlamizációjától, s aki szerint Brüsszel és Ankara nyugati szövetségesei kivárnak az alkotmánymódosítás jelentőségének megítélésével.
