Együtt erősebbek vagyunk
Fel kell tennünk a kérdést: melyek kapcsolataink alapjai, és – ez még fontosabb – mit akarunk együtt elérni, mondjuk, tíz éven belül? Finnország és Magyarország kapcsolatai Oroszországgal régiek. Mindketten nemrég csatlakoztunk az Európai Unióhoz. A Moszkvához fűződő jövőbeni kapcsolatokban három prioritás rajzolódik ki.
Az első a gazdasággal függ össze. Az EU Oroszország legfontosabb exportpiaca, egyike a közösség három legfőbb kereskedelmi partnerének. Az Oroszországba irányuló külföldi befektetések mintegy 80 százaléka uniós tagországokból érkezik. Az energia területén nyilvánvaló az egymástól való kölcsönös függés. A földrajzi közelség pedig növelheti mind Oroszország, mind az EU versenyképességét.
A legsürgetőbb ügy Oroszország csatlakozása a WTO-hoz. Piacaink összekapcsolódását szolgálhatná a műszaki szabványok harmonizálása is. Brüszszelnek ebben nem kell nyomást gyakorolnia Moszkvára, nem kell diktálnunk a szabályokat. Meg kell azonban őszintén mondani: adott egy gondosan kidolgozott szabvány- és jogszabályrendszer, amelyet Oroszországnak át kellene vennie. Az „euroszabványok” bizonyított minőségi rendszerében bíznak a fogyasztók Európában és szerte a világban. Medvegyev elnök, a modernizálás és az innováció elkötelezett támogatója, nemrég azt mondta, az európai szabványok nem is lehetnek olyan rosszak, hiszen a „jevrosztandard” az orosz fogyasztók számára már évtizedek óta a minőség szinonimája. Az öszszehangolt szabályozás az orosz cégeknek lenne a legelőnyösebb, mert erősödne versenyképességük az európai piacon.
A végső cél az Oroszország és az EU közötti szabadkereskedelmi térség létrehozása. Ne riválisként tekintsünk egymás gazdaságaira, hanem a kiteljesedő integrációval tegyük azokat még vonzóbbá. Ez mindkét fél számára új lehetőségeket nyitna meg a globális piacon.
A második közös cél a népeink közötti mindennapos kapcsolat elmélyítése. Ennek egyik eszköze, a vízummentes utazás – ami remélhetőleg jóval 2020 előtt megvalósul – emberek tízmillióinak javát szolgálná. Az alapok már megvannak, hiszen az EU és Oroszország 2003-ban megállapodott arról, hogy a vízummentesség elérése a hoszszú távú cél. Ehhez tartja is magát mindkét fél. De a megvalósuláshoz valamennyi műszaki és társadalmi kritériumnak teljesülnie kell. Az orosz és az uniós szakértőknek tovább kell tárgyalniuk arról, milyen további intézkedésekre van szükség. Ez készítheti elő a terepet a vízumkötelezettséget megszüntető megállapodásnak.
A harmadik cél a kül- és biztonságpolitikához kapcsolódik. A partnerség hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha értékalapú, ha a kölcsönös tisztelet és bizalom légköre uralja. Előre tudtunk lépni a külső biztonság terén, például a nemzetközi válságkezelésben Szomália partjainál és Csádban. Együtt azonban jóval többet is elérhetnénk, akár az EU-hoz és Oroszországhoz közelebbi területeken, akár a civil szférában, együttműködve például a krízisek kezelésében. A Merkel kancellár és Medvegyev elnök által fémjelzett, az EU és Oroszország kül- és biztonságpolitikai együttműködésével összefüggő kezdeményezést fejleszteni kell. Törekedni kell az EBESZ és a NATO meglévő struktúrájában rejlő lehetőségek kihasználására is. Ez jó kiindulópont lehet a konfliktusok rendezéséhez. A Brüsszel és Moszkva érdekeltségi körébe egyaránt tartozó, konfliktussal terhelt területeken csak más közép- és kelet-európai országok – különösen a közvetlenül érintett országok – bevonása vezethet a legjobb megoldások megtalálásához.
Stratégiai célunk legyen nem csak a külső, hanem egy közös európai biztonsági tér megteremtése. Az EU és Oroszország egyaránt az európai stabilitás és biztonság letéteményese és elkötelezettje annak kiterjesztésének. De hogyan érhető el mindez?
Először is: az Európai Uniónak el kell készítenie saját házi feladatát. Egységesebben és gyorsabban kell cselekednünk. Az Európai Unión belül üdvözlendő lenne egy stratégiai vita Oroszországról. S meg kell tárgyalnunk a közös prioritásainkat és fellépést Oroszországgal is. Így juthatunk a partnerségtől az egyenrangú társtulajdonosi viszonyig, ami a kapcsolatok erősítése melletti egyenjogú és őszinte elkötelezettséget feltételez.
Másodszor: szükség van egy modern, mindkét fél számára kötelező érvényű jogi alapra – az Új megállapodásra. A tárgyalások folyamatosan zajlanak, és karnyújtásra vagyunk a megegyezéstől. Sok múlik a felek akaratán és az általuk végzendő munkán.
Harmadsorban: az eddigieknélhatékonyabbmunkamódszerekre lesz szükség az Új megállapodás és az úgynevezett négy közös együttműködési tér, köztük a modernizációt célzó partnerség átültetéséhez a gyakorlatba. Javasoljuk, hogy azonnal kezdődjön meg – orosz partnereinkkel közösen – a felmérése: mi az, ami működik a meglévő struktúrában, mi az, ami nem? És ha nem, mi ennek az oka? Folytatunk-e olyan egyeztetéseket, amelyekre már nincs szükség, és van-e olyan, ami éppen hiányzik, mint például az innovációról szóló?
A lisszaboni szerződés által létrehozott új struktúrák révén az EU most jobb helyzetben láthat neki külpolitikája erősítésének. Catherine Ashton főképviselőnek és a leendő Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) fontos szerepe lesz majd az EU–Oroszország kapcsolatok elmélyítésében. Ennek kezdettől fogva az EKSZ prioritásai közé kell tartoznia.
Az EU–Oroszország kapcsolatok a kétoldalú tapasztalatokra támaszkodnak. Nem az a lényeg, hogy a szóvivő Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, Londonban, Varsóban, Stockholmban, Budapesten, Helsinkiben vagy más uniós fővárosban beszél-e, amíg az üzenet ugyanaz, s amíg a szavaink és a tetteink ugyanarról szólnak. A maga részéről Oroszországnak is egyértelművé kell tennie EU-politikáját, és fel kell készülnie arra, hogy tökéletesítse ügyintézési rendszerét.
A legfontosabb tényező a kölcsönös bizalom, amit csak úgy lehet elérni, ha ugyanazon meghatározott szabályok szerint játszunk. Sok kérdésben a labda most Oroszország térfelén van, de amikor visszakapjuk, készen kell állnunk a játékra. Oroszország és az EU együtt sokat tehet, hogy ez a világ jobb és biztonságosabb hely legyen.
Martonyi János, Magyarország külügyminisztere, Alexander Stubb finn külügyminiszter
Még mindig Putyin válaszol
A Valdaj Klub a Kreml legsikeresebb projektje, még akkor is, ha a „pozitív kép” és „Oroszország” egymást kizáró fogalmak – nyilatkozta Andrew Kuchins amerikai politológus a 2004 óta évente megtartott nemzetközi vitafórumról, amelyen Vlagyimir Putyin politológusoknak és újságíróknak válaszolva igyekszik kedvező képet kialakítani Oroszország politikai, tár sadalmi és gazdasági viszonyairól. A fórum lényegében övé maradt azután is, hogy két éve az államfői posztot a kormányfőire „cserélte le”. A héten Szocsiban tartott rendezvényen – amely az első ilyen találkozónak helyt adó Valdaj-tóról kapta a nevét –Dmitrij Medvegyev államfő nem jelent meg, igazolva, hogy az orosz politikai tandemben Putyin viszi a főszerepet. (Ny. G.)
