A filmbéli „Dino” vidám története mögött (végül választania kell a főnök lányának keze és a ramadán megtartása között) a francia arabokat sújtó munkahelyi diszkrimináció jóval szomorúbb valósága áll.

„Mindenki tudja, még ha nem is vallja be, hogy nagyon nem mindegy, egy önéletrajzban Jacques vagy Mohamed pályázik-e egy állásra”– mondta lapunknak a 23 éves Nazir, aki új állását a francia kormány diszkriminációellenes rendelkezésének, az anonim önéletrajznak köszönheti.

Maga a törvény nem új, hiszen a korabeli kormány még 2006-ban – nem véletlenül a 2005-ös őszi nagy külvárosi lázadások után – iktatta törvénybe az anonim önéletrajzok kötelezővé tételét az 50 főnél többet foglalkoztató cégek esetében. Ám a törvény végrehajtási rendeletei (és ezzel életbelépése) elfelejtődtek... Végül tavaly, Nicolas Sarkozy elnök nyomására (maga a törvény továbbra sem kötelező) ötven vállalatnál, mintegy húszezer gyárban és irodában vezették be.

Ahogy Djida elmondta lapunknak: „Bizony velem előfordult, hogy noha a kompetenciáim semmit sem változtak, ugyanolyan munkakörbe anonim önéletrajzzal eljutottam a szóbeli állásinterjúig, míg korábban ez nem sikerült.”

Az anonimitás nemcsak a pályázó nevére, hanem születési és lakóhelyére is kiterjed, mert a diszkrimináció gyakran sújtja a mégoly francia, ámde rossz hírű kerületekben, városokban lakókat is. Nemcsak arról van szó, hogy az itt lakó emberek „problémásabbak”, hanem, ahogy Párizs egy külvárosában lakó „fehér-francia”, Carole elmondta, „a munkaadók félnek attól, hogy a gyakori sztrájkok, közlekedési gondok miatt a külvárosból érkező dolgozók késnek, fáradtabbak”.

Európában egyelőre csak Belgiumban kötelező az anonim önéletrajz, de francia példára ősztől öt nagy német vállalat is bevezeti a rendszert. Maga a francia kormány is tervbe vette a valódi kötelezővé tételét.

Több török tanárt az iskolákba!

A tanárok és az iskolák lehetnek a kulcsa a bevándorlók sikeresebb integrációjának – javasolja a német kormány tegnap bemutatott új tervezetében. A program hangsúlyozottan nem Thilo Sarrazin német szociáldemokrata politikus bevándorlóellenes nyilatkozataira adott reakció, Berlin szerint már régóta készül. Ám a kormány azért elismerte, hogy eddig keveset tett a külföldiek integrációja érdekében. Bár a 2005 óta működő „integrációs tanfolyamokat” és németnyelvkurzusokat sikeresnek tartják, több mint egymillió bevándorló még mindig hadilábon áll a német nyelvvel. A jövőben több migrációs hátterű tanárt szeretnének képezni, mert ezzel egyrészt példáképeket állítanának a fiatalok elé, másrészt ők valószínűleg fogékonyabbak egy török/arab gyerek problémáira. Ez azonban csak javaslat Berlin részéről, az oktatás ugyanis Németországban tartományi hatáskörbe tartozik.

A statisztikák szerint a külföldiek 15 százaléka kimarad az iskolából (a németeknél ez az arány 6,2 százalék), és ebből fakadóan jóval magasabb körükben a munkanélküliség is (19 százalék, a német 8,3 százalékkal szemben). (Munkatársunktól)