Teljes gőzzel kampányol a török kormánypárt a vasárnapi népszavazás előtti napokban. Recep Tayyip Erdogan kormányfő, aki az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) is az elnöke, a kurd vidék fővárosában, Diyarbakirban is beszédet mondott. A nemzetiségek közötti megbékélésre, a közös ottomán múltra is hivatkozott. A kormányfő elítélte a kurd nyelv és kultúra erőszakos állami elnyomását is. Jól kellene hatnia ennek a délkelet-törökországi vidéken, amely a 73 milliós állam leginkább elmaradott része. Az AKP, amely nyolc éve kormányozza az országot, nem véletlenül szól ehhez a térséghez. A párt háttere az anatóliai területekről elszármazó és az újonnan meggazdagodott új vallásos elit, amely végső harcra készül a korábbi évtizedekben az országot irányító „szekuláris” kemalista vezető réteggel. Az alkotmánymódosítás ennek a régi elitnek az utolsó erős bázisát, az igazságszolgáltatási rendszert változtatná meg.

Az érvényes török alkotmányt 1982-ben fogadták el. Két évvel azelőtt katonai hatalomátvétel mozdította el az addig kormányzó, iszlamistának tartott pártot. A katonák diktatúrája „mérsékelt” volt, de olyan alkotmányt vezettek be, amely reményeik szerint tartósan garantálta az általuk képviselt „világi Törökország” értékeinek fennmaradását. Az AKP egyik vezető politikusa a minap azt nyilatkozta, hogy országa több évtizeddel maradt el a fejlődésben a puccs miatt, és rég EU-tag lenne, ha a katonák akkor nem avatkoznak be a társadalom életébe. Példának Görögországot hozta fel, amely a katonai diktatúra megdöntése (1974) és a tábornokok bíróság elé állítása után gyorsan (1981-ben) tagja lett az uniónak. Az alkotmánymódosítás törölné az egykori puccsisták eddigi érinthetetlenségét. A másik lényeges változás az alkotmánybíróság összetételét, tagjainak kinevezését, illetve annak a testületnek a felállását illeti, amelynek joga a bírók és a közvádlók kinevezése. Az „igen” feltehetően az AKP kezébe adná ezt a hatalmi ágat. Pedig ma már csak a bíróságok álltak ellen az iszlamista nyomulásnak a török közéletben, például bírósági ítélet tiltotta meg az állami intézményekben, iskolákban, egyetemeken a nők kendőviseletét.

A többi alkotmánymódosításhoz tapsolna a balos közvélemény is. Az létrehozná az ombudsmani intézményt, engedélyezné a kollektív szerződési alkukat a közszolgálatban, és kiterjesztené a szakszervezeti jogokat. A változások erősítenék a nők jogait is. Kérdés, hogy ennyi kedvező változás miért zavarja mégis a demokratikus erőket. Deniz Baykal, a szociáldemokrata irányultságú Köztársasági Néppárt elnöke azt mondta, az igazságügyet kivéve valamennyi változást támogatja. A bírósági rendszer módosítása szerinte gyakorlatilag teljhatalmat adna a kormánynak. Az ellenzék, a hadsereg néhány vezetője az Atatürk-örökséget és saját védett helyzetüket félti. De tartanak a szimbolikus változásoktól is. A Gáza-flotilla incidense után történtek arra utalnak: a török hatalom képes radikálisan a Kelet, az arab világ felé fordulni. Ennek kevés belső akadálya lenne, ha a bírói hatalom is a kormányzat alárendeltségébe jutna. A legutóbbi közvéleménykutatások szerint pár százalékkal az „igen” vezet.

Erdogan hívei a népszavazásra készülnek Isztambulban