Szlovákia: a szoknyás Napóleon

A néhai Csehszlovákia polgárainak a rendszerváltás előtti politikai humorforrása elsősorban a prágai kisvendéglő, valamint a magyar tévé és a rádió volt. A cseh átlagpolgár a svejki hagyományokat követve néhány korsó sör mellett kuncogott Husák, Brezsnyev, Honecker és más pártvezérek, valamint a rezsim ostobaságait pellengérező vicceken. Szlovákiában pedig sokan csak azért állították tévéantennáikat déli irányba, hogy Hofi Géza, Komlós János és mások fricskáin mulassanak. Emiatt a szlovákiai főmuftik egy ideig a magyarországi tévéadások betiltását vagy legalábbis a zavarását is fontolgatták.

Az ország kettéválása óta Csehországban a politikusok –ha nem is egykönnyen – elviselik, hogy a polgárok élcelődnek rajtuk. Szlovákiában viszont Vladimír Meciar háromszoros kormányfő utasítására először a közmédiumokból, majd pedig a színházakból is kitiltották a humoristákat. Robert Ficónál akkor szakadt el a cérna, miután meglátta a pozsonyi Sme napilapban közölt karikatúrát, amelyen a kezelőorvosa azt állítja a hátfájásra panaszkodó kormányfőnek, hogy „hiszen magának nincs is gerince...” Fico becsületsértésért beperelte a kiadót, bocsánatkérést és 33 ezer euró kártérítést követelve, de a bíróság elutasította a beadványát. Ezzel a próbálkozással csupán azt érte el, hogy az internetes portálokon még inkább elszaporodtak a Fico-viccek. A legolvasottabb szerint az uniós kormányfők egy hajón találkoztak, amely azonban elsüllyedt. Másnap a kannibálok beszélgetnek. – Én olyan miniszterelnököt húztam ki, aki csupa csont és bőr volt... – panaszkodik az egyik. Mire a társa felkiált: – Nekem a szlovák kormányfő jutott. Állatira jóllaktam, mert sok vaj volt a füle mögött, gerince sehol, a fenekében pedig még öt embert találtam!

A viccek közlésének csupán a jó ízlés szab határt Szlovákiában is. Legutóbb a magyar nemzetiségű polgármesterek háborodtak fel, amikor az önkormányzati havilap, az Obecné noviny viccrovatában azt olvasták, hogy a haldokló túróci öregember az ágyához hívja a fiát, s arra kéri, intézze el neki mielőbb a (kettős) magyar állampolgárságot. Mire ő megkérdi: – Papa, hát minek az magának? Mire ő kinyögi: –Hogy egy magyarral kevesebb legyen... A főszerkesztő a következő számban bocsánatot kért az olvasóktól.

Egyébként mindkét országban idén is jó a felhozatal politikai humorból. Dél-Szlovákiában például a júniusi választásokon nagyott bukott Magyar Koalíció Pártjának politikusait a végeredmény kihirdetése után sápadtarcúaknak nevezték. Bugár Béla pártelnököt és a Híd-Most többi vezetőjét viszont a galambokhoz hasonlítják, mert a kampány során az átlagpolgárok tenyeréből ettek, legújabban pedig odafentről letojják őket... Újabb adoma szerint Csáky Pált arra noszogatják, hogy a sok sértegetésért kérjen bocsánatot vetélytársától. Végre beadja a derekát, s felhívja Bugár Bélát, majd beleszól a készülékbe: –Te vagy az, Berényi Jóska? (Az MKP elnöke – a szerk.) – Én Bugár vagyok! – hallatszik a túloldalról. Mire Csáky: – Akkor bocsánat! –, s leteszi a készüléket.

Prágában mostanság azt kérdezgetik, vajon mi a különbség Isten és Klaus között.

– Hát az, hogy Isten sosem hiszi magát cseh államfőnek...

Pozsonyban pedig arra kíváncsiak, van-e különbség Napóleon és Iveta Radicová között. – Csak annyi, hogy a francia hadvezér nem hordott szoknyát...

Fico és Radicová: támadnak a humoristák
Fico és Radicová: támadnak a humoristák
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.