Politikai erőpróba a nyugdíj
Az államigazgatás, a tömegközlekedés, az iskolák, az óvodák, a posta, a vasút… lényegébenmegbénult Franciaország az összes szakszervezet részvételével meg hirdetett keddi – a nyugdíjrefomról szóló parlamenti vita kezdetére időzített – sztrájknak köszönhetően. Ahogy egy demonstráló lapunknak elmondta: „Sarkozy azt mondta, hogy úgy megszigorítja a sztrájktörvényt, hogy ezentúl észre sem lehet majd venni a sztrájkokat. Hát most teszünk róla, hogy feltűnjön neki!”.
A 130 francia városra kiterjedő tüntetés párizsi részén mintegy félmillióan vettek részt. A baloldali ellenzéki politikusok által is megtámogatott színes tömegben minden társadalmi osztály képviseltette magát. A számtalan kormánynak szóló üzenet mellett egy női jogokért küzdő szervezet transzparensén az ismert reklámszöveget idézve olvashatjuk: „Nyugdíj hatvanévesen: mert megérdemlem” – utal a tüntető arra a javaslatra, hogy a nyugdíjkorhatárt 60-ról 62-re emeljék fel. (1981-ben szállították le a nyugdíjkorhatárt 65-ről 60 évre, a szocialista Francois Mitterrand elnöklése idején.)
Talán a szociális mozgalmak igazi fénykorában fordult elő hasonló, mint most Franciaországban: az emberek majd háromnegyede támogatja a mostani sztrájkot. A közvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy a franciák többsége szükségesnek tart egy nyugdíjreformot, azonban a kormány javaslatait nem tekinti igazságosnak. A legfontosabb kérdés persze az, hogy a nyugdíjrendszerből hiányzó összeget ki fizesse meg? A kormány mostani javaslata szerint az oroszlánrészt (83 százalék) a mostantól többet dolgozó, magasabb nyugdíjjáralékot fizető munkavállalók. A közvélemény támogatását élvező szakszervezetek szerint a munkaadók jóval nagyobb hozzájárulására lenne szükség.
A helyzet kétarcúságát mutatja, hogy a franciák majd kétharmada – miközben támogatja a sztrájkot – úgy vélekedik, hogy az a legkevésbé sem fogja befolyásolni a kormány terveit. Egyébként azt maga a kormány is elég világossá tette, hogy legfeljebb részletkérdésekről hajlandó tárgyalni.
