– Szó sincs romaellenes lépésről. Fokozatosan, félmillió euró ráfordítással újítjuk fel s tesszük élhetőbbé járási székhelyünk legnagyobb lakótelepét. Játszóteret, zöldövezetet alakítottunk ki. Nem engedhetjük meg, hogy hetek alatt mindezt tönkretegyék. Márpedig ez történt. Nemrég még szeméthalmazok, kidöntött kukák éktelenkedtek. Akadtak olyanok is, akik a bejáratok előtt végezték el kis- és nagyszükségletüket. Amióta felépült ez a zajvédő fal, sokat javult a helyzet – sorolja érveit Viliam Záhorcák nagymihályi polgármester. A negyvenezres lélekszámú kisváros szélén, az Angi-malomnak nevezett cigánypérón kétezer roma él. – Mondhatnak, amit akarnak, minket tiltottak ki onnan! Én arra vittem a gyermekeimet iskolába, most kerülhetünk egy kilométert, méghozzá a forgalmas országút mellett, mert járdára nem telik az önkormányzatnak, cigányok elleni falra viszont igen – mutogat a betonmonstrum fele Renáta Hospodyová. Idős asszony panaszkodik Osztrópatakon: – Jó, hogy felépült az a fal. Özvegyasszony vagyok. Tavaly már nappal sem mertem kiengedni a baromfit, hogy jusson belőlük legalább a vasárnapi ebédre. Karácsonyra nem volt dióm, mert mind lelopták a fáról – harsogja Irena Gazdíková.

Több férfi érkezik a közeli péróból. – Számoljon csak velem, jóuram. Hét éve majdnem tízezer koronát tett ki a segély és a családi pótlék, abból valahogy kijöttünk.AztánDzurindáék a fene nagy reformjaik után lefaragták ötezerre. Most meg csak havonta 157 eurót kapunk, és minden gyerek után még huszonkettőt. Hát ki tud ebből megélni? Munkához meg errefelé a fehérek is csak nagy nehezen jutnak! – panaszolja az egyikük.

– Ezzel a fallal meg azt üzenik, hogy dögöljetek meg! – kiabálják. A betonfalak ügyében vizsgálatot rendelt el Pavol Kandrác emberjogi ombudsman.