Amikor Glenn Beck korábbi rádiós-televíziós műsorvezető augusztus végén majd félmilliós tömeget szólított konzervatív keresztyén jelszavakkal az amerikai főváros közepébe, a látvány sokakat megrendített. Részben a hagyományos jobboldalt, amely eddig is számított az úgynevezett keresztény/keresztyén radikálisokra. A táborban a konzervatív protestáns etika hívei mellett megfértek a tradicionális katolikusok is.

Beck azonban frontális politikai támadást intézett a demokrata kormányzás és Barack Obama ellen, a vallást és a politikát elegyítve. Az amerikai konzervatívok új mormon hőse személyében támadta meg Obamát. Kétségbe vonta hamisan kereszténységét, és támadta azokat a szociális eszméket, szavaival „felszabadítási teológiát”, amelyeket az elnök állítólag vall. Az Obama-ellenes támadásnak lendületet adtak az iszlámellenes vélekedések. Sok amerikai muzulmánnak hiszi az elnököt, és nem érti, miért nem lép fel az ellen, hogy iszlám központ épüljön Manhattanben.

Az iszlám megjelenése, versenye a korábban tisztán keresztény/keresztyén játéktéren immár nem belpolitikai, hanem világpolitikai ügy az úgynevezett Nyugaton. A svájci minaretszavazás, a francia és belga burkatörvények mechanikus, kapkodó próbálkozások egy kulturális és migrációs jelenség értelmezésére. Aligha jó megoldások, mert az iszlám oldalon ellenségesként értelmezik, és szítják a további agressziót.

Amerikában ugyan alkotmányos fal választja el az államot az egyházaktól, de a konzervatívok állandóan próbálkoznak ennek rombolásával. Az amerikai konzervatív ellentámadás része az abortuszklinikák elleni kampány és az orvosok elleni gyakori – néha végzetes – támadások. Az abortusz, az őssejtprogramok, a lombikbébi-eljárások és hasonló bioetikai kérdések több országban olyan ügy, amely szembeállítja az egyházat a társadalom jelentős részével, és politikai zavart is okoz. Nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is.

Több EU-tagállamban is tilos a művi vetélés. A legtöbb konfliktust ez Lengyelországban okozza. Sajtóértesülések szerint évente több tízezer lengyel nő utazik a szomszédos országokba abortuszra, nem beszélve azokról, akik illegális eljárásokat az országban vesznek igénybe. Az utóbbi években a lombikbébi-eljárásokat ellenző egyházi álláspont okoz politikai feszültséget Lengyelországban. Az utóbbi időben a klérus nagy része egyértelműen elkötelezte magát az egyik jobboldali konzervatív párt mellett. Jaroslaw Kaczynski, az „egyházi jelölt” vesztett a júliusi elnökválasztáson.

Az elmúlt évtized szexbotrányai, pedofíliaügyei alaposan megrendítették több országban is az egyházak morális tekintélyét, hitelét. Elsősorban a római katolikus egyház küszködik folyamatosan ezzel a gonddal. Az ellentmondást csak tetézi az egyházak jelenléte a napi politikában – az, hogy időnként nagy hévvel vesznek részt nemcsak tagjaik által, de intézményesen is választási harcokban, kampányokban.

XVI. Benedekről megválasztása előtt is tudták, hogy konzervatív. Sokak szerint azonban az egyház csak akkor tud megfelelő válaszokat adni a létező problémákra, ha belső reformációt hajt végre. Feltehetően reformra szorulnak a „világi” politikák is, ha megfelelően akarják kezelni azokat a konfliktusokat, amelyek valamilyen módon a vallással kapcsolatosak. Ehelyett azt látni, hogy a kölcsönös előnyök jegyében elvtelenül szolgálják ki egymás érdekeit.

Hitler és egy véres magzat fotója abortuszellenes plakáton Poznanban