A jobboldali kormánypárt, az UMP nyári egyeteme meglehetősen morózus hangulatban telt: a nagy nyári „kemény kéz kampány” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt a pártot leginkább megosztó tényezővé vált. A hírhedt Woerth–Bettencourt-ügyben naponta érkeznek a kínosabbnál kínosabb részletek, a romaügy pedig nemhogy elterelte volna a fi gyelmet a botrányokról, hanem újabbal tetézte Nicolas Sarkozy elnök gondjait.

A szocialisták hagyományosan La Rochelle-ben tartott nyári egyetemén a fő téma természetesen a kormánypolitika bírálata, a párt egységének és kormányzóképességének a demonstrálása volt. A párt főtitkára, Martine Aubry alighanem politikai pályafutása legjobb beszédét tartva az elnök politikájának virulens kritikáját nyújtotta. Sarkozy 2007-es kampányára célozva (ahol a későbbi elnök szívesen idézett szocialista politikusokat) kijelentette például, hogy „Sarkozy Jaures (a Francia Szocialista Párt megalapítója) országát ígérte nekünk, de Balzac társadalmát élesztette újjá”. Utalva ezzel a korabeli „polgárkirályság” cinikus, a pénz és a politika összefonódását megtestesítő valóságára.

Egyelőre azonban, mint ezt a párt vezérei is elismerik, hiányzik egy koherens szocialista program, és a mostani törékeny egységnek is pillanatok alatt véget vethet a 2012-es elnökjelölt kiválasztásának folyamata. A legnagyobb kérdés az IMF jelenlegi vezérigazgatójának, Dominique Strauss-Kahnnak a francia politikába való visszatérése a szocialisták elnökjelöltjeként. Az eset valószínűleg példa nélküli lenne Franciaországban: olyat láttunk már, hogy egy szociáldemokrata politikus pályafutása végén a nemzetközi pénzügyi szférában kamatoztassa tudását, de fordítva ez még sosem történt meg.

Nyári egyetemet tartott egyébként a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) is, amely leginkább Le Pen utódlásának kérdéséről szólt. Két jelölt van a színen: Le Pen lánya, Martine és a sokáig a párt második emberének számító Bruno Gollnisch. A kettejük közti különbség az, hogy Martine Le Pen inkább az FN szociális mondanivalóját erősítené, míg Gollnisch régi vonalas szélsőjobboldali. Nem véletlen, hogy előbbi az északi régió EP-képviselője, ahol a fő probléma a szegénység és a munkanélküliség, míg utóbbi délről jön, ahol a bevándorlás problémája maradt az FN legfontosabb összetartó ereje.