„Németország felszámolja magát” – állítja Sarrazin tegnap megjelent könnyvének címében. A korábbi berlini pénzügyi szenátor, jelenleg a Bundesbank elnökségi tagja nem a pénzügyi válságról értekezik benne. Statisztikákat használva többek között azzal érvel, hogy a német társadalom egyre butább lesz. Ennek oka pedig a bevándorlás: nemcsak az, hogy a többségében muzulmán bevándorlók nem illeszkednek be a társadalomba, hanem, hogy genetikailag és kulturálisan nem képesek úgy a tanulásra, mint egy német. Ráadásul a képzetlen muzulmán nők több gyereket szülnek, mint a németek. – Az intelligencia 50–80 százalékban öröklött – állítja a szociáldemokrata politikus.

Erre aztán ugrott is a német sajtó: rasszizmus, tiltakoztak a bevándorlók szervezetei, Sarrazin ellenségképet gyárt, kiáltották a politikusok. Angela Merkel (CDU) kancellár mielőbb következményeket sürgetett a Bundesbank részéről (Sarrazint csak Christian Wulff államfő mentheti fel). Az SPD vezetését példátlanul kínos helyzetbe hozta egykori berlini sikeremberük: sokan nem is értik, mi történt a korábban jó humorú pénzügyi szakemberrel, aki 2002 és 2007 között lényegében rendbe tette a súlyosan eladósodott főváros költségvetését. Azóta mintha sportot űzne a provokációból: a szegényeknek azt üzeni, hogy lehet hideg vízzel is zuhanyozni, a munkanélkülieket arra biztatja, hogy vegyenek fel meleg pulóvereket, akkor elég csak 16 fokra felfűteni a lakást. A törökökről pedig azt állítja, úgy akarják meghódítani Németországot, mint az albánok Koszovót: egyszerűen több gyereket szülnek. A hét végén – talán könyve megjelenése elé időzítve – még rátett egy lapáttal: a Die Weltnek nyilatkozva az európai kultúra egységességéről és a zsidók eltérő génállományáról beszélt, ami végképp vörös posztó Németországban.

Valamit tenni kellene, sürgetik egyre hangosabban az SPD-sek, de Sarrazin nem akar kilépni az SPD-ből, szerinte ugyanis épp ott a helye. Hiszen ő egy a jövőben is fenntartható jóléti államban hisz, ahol lehetőség szerint mindenkinek van esélye a felemelkedésre. A bevándorlóknak is, ha hajlandók erőfeszítéseket tenni, és ebben – Sarrazin szerint – az államnak segítenie kell őket. Például kötelező óvodával, egész napos iskolával (vagyis a negatív családi háttértől „megszabadítva”), közmunkavállalással és kevesebb segéllyel. Az óriási botrány közepette máris akadtak támogatói: a töröknémet szociológusnő, Necla Kelek szerint rasszizmusról szó sincs, a német társadalom problémáival (amelyek részben valóban a bevándorlás és az integráció hiányának következményei) szembe kell nézni. Ezért nem Sarrazint kéne démonizálni, hanem vitatkozni azzal, amit állít.

Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy Sarrazin ellenségképet gyárt minden muzulmánból, és ezzel kiengedheti a palackból az idegengyűlölet szellemét, amiből viszont a szélsőjobb profitálhat. (Ahogy sejteni lehetett, az NPD máris lecsapott a kijelentésekre.) Azt már csak a berlini Der Tagesspiegel teszi hozzá, hogy az egykori török vendégmunkások befogadásában, németként való elismerésében bizony a német állam sem jeleskedett: végigdolgozták az életüket, de a németek még a nyelvtanulásban sem segítettek, most meg a 800 eurós nyugdíjat sajnálják tőlük. Egy első generációs török bevándorló a svájci írót, Max Frischt idézi: Munkaerőt hívtunk, de emberek jöttek.

Az író új könyvével