Sarközi a napokban hevesen bírálta „névrokonát”, Nicolas Sarkozy francia államfőt, a romániai és bulgáriai romák hazatoloncolásamiatt. Az egykor a lakompaki (Burgenland) koncentrációs táborban született Sarközi elismerte, Ausztriában egész más a romák helyzete, mint Magyarországon vagy a Balkánon. A 30-40 ezres közösség városokban él, nincsenek romatelepek, kevés a feltűnően roma negyed. Elsöprő többségük bevándorló, mivel a nácik alatt az osztrák romák 90 százalékát meggyilkolták: sokan az ’56-os forradalom után érkeztek Magyarországról, majd a széteső Jugoszláviából, később politikai menekültként a Balkánról. A munkanélküliség az osztrák romák esetében is magasabb az átlagnál – ismeri el Sarközi –, ám vannak köztük sikeres, gazdag vállalkozók is: például a Pfeiffer család, amelynek acélgyára van. Fontosak a pozitív példák, hogy ne csak mindig a nehézségekről írjon a média – teszi hozzá. Akár ilyen lehetne az is, hogy Magyarországon a romák már ott vannak a politikusok között, ám a roma egység még várat magára: pedig ha egy pártban politizálnának, megkerülhetetlenek lennének minden politikai erő számára. De úgy tűnik, ehhez még nem elég érettek – kockáztatja meg.

Az Európai Unió felelősségét sem lehet megkerülni. Sarközi szerint létre kellene hozni egy romaügyi biztost (akár az igazságügyi és emberjogi tárcán belül), aki a kisebbségek helyzetével foglalkozna. Egy magyar vagy egy román politikus ideális jelölt lenne, hiszen a többieknél jobban ismeri a problémát. Csodarecept viszont nincs: oktatással, munkalehetőségekkel és persze kemény munkával lehet csak javítani a romák helyzetén. Saját példája is ezt mutatja: egyedüllálló édesanyja nevelte, maga is csupán nyolc osztályt végzett, karrierjét építőipari segédmunkásként kezdte, volt pincér, sofőr, állami alkalmazott és szakszervezeti aktivista is. – Nagyon fontos a kisgyerekek iskoláztatása, ilyenkor még mindenki elhiszi, hogy olyan, mint a többiek. Az önbizalmat pedig fenn kell tartani, el kell hitetni, hogy a romák is érnek anynyit, mint a többiek. Küzdeni kell azért, hogy kapjanak ipari tanulói helyet, hogy minihitelekkel saját vállalkozást indítsanak. – Már a rendszerváltáskor el kellett volna kezdeni foglalkozni a romák helyzetével. De azóta felnőtt egy generáció, remények és jövő nélkül – figyelmeztet az osztrák romavezető.