„EltérítettékMartin LutherKing évfordulóját” – ezt panaszolta a washingtoni ellengyűlés vezérszónoka, Al Sharpton baptista lelkész, polgárjogi aktivista. Híveinek pár száz fős csapatából néhányan össze is szólalkoztak a több százezresre becsült másik, a konzervatívok gyűlésének résztvevőivel. A jobboldali találkozót a szervezők félmilliósra taksálták, az NBC televízió háromszázezresnek mondta a középosztálybeli fehér tömeget, amely Glenn Beck rádiós és televíziós kommentátor hívására ment a washingtoni Lincoln-emlékmű és a Washington-emlékoszlop közötti térre. A katolikusból mormonná lett 46 éves férfi, egykori DJ, alkoholista és kábítószeres újjászületett keresztényként inti Amerikát: térjen vissza eredeti értékeihez, és szakítson a „haladárokkal”. A progreszszivista mozgalom – állítja végül – a szocializmusba taszítja az Egyesült Államokat. Ennek a tézisnek a jegyében lép fel Beck az ún. „teadélután”-mozgalommal együtt. Ezek is élesen ellenzik az egészségbiztosítás általános kiterjesztését, a központi hatalom intézményeinek erősítését, illetve mindenféle adóemelést.

A keresztyén fundamentalizmus központi szerepet játszott a szombati eseményen:

„Amerikát vissza kell adni Istennek!” – hirdették. A vallásos politikai konzervativizmust a Bush-elnökség alaposan lejáratta. Barack Obama elnöksége új szeleket hozott, ám a pénzügyi világválság és az örökölt háborúk miatt a nagy ívű demokrata programból alig valósulhatott meg. Obama is elhasználódik, s Beck most éppen az ő retorikájával akarja revánsra szólítani a vallásos jobboldal elárvult híveit. Szinte az elnökválasztás kampányszavaival hirdette, hogy van mód változásra, s ez épp a jelenlévőkön múlik. Beck politikamentesnek nevezte a gyűlést, felhasználta King retorikai hagyatékát, s többször utalt arra, hogy a polgárjogok fekete harcosa 47 éve épp e helyen mondta el híres „Van egy álmom” beszédét. (Sharpton lelkész éppen ezt tartotta visszaélésnek.) Beck hívei a szövetségi hatalom ellen lépnek fel, miközben King épp a központi állami beavatkozástól várta el a feketék védelmét és jogi, emberi felemelését, amelyet épp – jogaikra hivatkozva – a helyi hatóságok elleneztek a végsőkig. Beck akkor szerezte hírnevét, amikor Barack Obamát rasszistának nevezte, azzal vádolva, hogy a „fehér kultúrát gyűlöli”.

A gyűlés sztárszónoka egyébként Sarah Palin volt. A korábbi alaszkai kormányzó és republikánus alelnökjelölt többnyire általánosságokban szólított fel az amerikai értékek és a patriotizmus védelmére. „Nem politikusként, hanem egy katona anyjaként” beszélt. (Fia ugyanis egy évet töltött Irakban.) Palin sokat szerepel a „teadélután”-mozgalom rendezvényein. Potenciális elnökjelöltnek tartják, aki a hasonló megmozdulások révén kiszoríthatja a republikánus párt nagyágyúit a vezetésből. A gyűlés egyik fő üzenete az volt, hogy a résztvevők hazatérve vegyenek részt az előválasztásokon is.

Háromszázezren a Lincoln-emlékmű és a Washington-emlékoszlop között