Arra ébrednének a huszonhét EU-tagállamban, hogy nem működnek az erőművek, elnémultak a telefonvonalak, megbénult a közlekedés, lefagytak a banki tranzakciók, és a hadsereg egységeit sem lehet többé elérni. Nem a legújabb katasztrófafilm előzetese ez: egy amerikai számítógépes guru szerint a fenti forgatókönyv könnyen valósággá válhat.

Márpedig Charles Miller matematikus tudja, mit beszél. Az USA Nemzetbiztonsági Ügynökségénél öt éven át a komputerhálózatok sebezhetőségével és az internetes támadások elhárításával foglalkozott, azóta pedig jól menő biztonsági cégnél kamatoztatja ismereteit. Korábban az Egyesült Államok gyenge pontjait térképezte fel, ennek alapján adott most látleletet az Európai Unióról.

Lássuk, mire lenne szükség az EU térdre kényszerítéséhez! Dr. Miller szerint egy hatékony kibertámadáshoz bármely ellenséges hatalomnak 86 millió eurót és 750 hozzáértő embert kellene előteremtenie, majd két évet szánnia az előkészületekre. A pénz nagy részéből (83 millió euróból) a profi hackerek hadseregét fizetnék, a felszerelésre (hardverre) elegendő lenne hárommillió.

Semmit sem bíz a véletlenre a gondosan kidolgozott „akcióterv”. Leírja például, hogyan férkőznének be a kiberkalózok érzékeny számítógépes hálózatokba (tőzsdék, elektromos szolgáltatók, kormányhivatalok stb.), fokozatosan átvéve az irányítást. Az igazán kényes, a világhálótól elszigetelt célpontok (légi irányítás, katonai parancsnokságok) becserkészéséhez már belső segítséget is használnának.

Nem most döbbentek rá persze az EU-tagországok, mennyire kiszolgáltatottak az internetes hadviselés korában. Az idén egy brit parlamenti jelentés is megkongatta a vészharangot: az európai kormányok alig tesznek valamit az online biztonság javításáért. És mivel a világháló minden eddiginél jobban összeköti az országokat, egyes tagállamok hiá ba védekeznek elszántan, ettől még a rendszer egésze sebezhető marad.

Kipipálta ugyan az unió a feladatot, amikor 2004-ben lét rehozta a krétai székhelyű Európai Hálózat- és Informá ció biztonsági Ügynökséget (ENISA), ám ezzel nagy haladást nem ért el. Az ENISA a szokásos gyermekbetegségekkel küzd: kis költségvetés, kevés munkatárs, korlátozott hatáskör. De lassan talán változnak a dolgok – az ügynökség eredeti mandátumát (elektronikus kereskedelem, online bankolás és mobiltelefonok biztonsága) kiterjesztik érzékenyebb területekre is, szorosabbra fűzve az együttműködést az Europollal, illetve az Interpollal.

Csendben lopakodnak, majd támadnak a kiberkalózok. Ki nevet a végén?