A riporterek legutóbb arra a hírre csaptak le, hogy egy, a hivatalos közlés szerint „a korábban hátrányos helyzetű” fekete dél-afrikaiak támogatását szolgáló kormányprogram Jacob Zuma elnök 28 éves fia, Duduzane vállalatát gazdagítja, jövedelmező részesedést biztosítva a cégnek az Arcelor-Mittal acélipari óriáskonszern dél-afrikai ágában. (...)

Normális körülmények között az ilyen történetek láttán az olvasó elhúzza a száját vagy gúnyosan felnevet. Ám a politikusok és a sajtó ellentétei újabban különösen csúnya irányt vettek, mióta a feldühödött kormánypárt próbálja megrendszabályozni az immár elszánt ellenfelének tekintett újságokat.

A cégvezetők, a civil szervezetek vezetői és az újságírók egyre komorabban figyelmeztetnek: a kormánypárt, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) szigorú intézkedései fenyegetik a sajtószabadságot, titokba kívánják burkolni a kormány tevékenységének javát, 3-tól 25 évig terjedő börtönnel sújthatják a tilalmakat megszegő újságírókat, illetve azokat, akik a viszszaéléseket nyilvánosságra hozzák, és végső soron aláaknázzák a korrupció elleni harcot a kontinens legnagyobb gazdaságában. (...)

A kormány, amely dollármilliárdokat költött a labdarúgó-vb sikeres megrendezésére – és haszonélvezője volt a vb-ről egy hónapon át világszerte megjelenő, az országot a demokrácia zászlóvivőjeként ünneplő tudósításoknak –most komoly kommunikációs problémával találta szembe magát, melyet saját maga teremtett.

Otthon és külföldön egyre többen kérdőjelezik meg a párt elkötelezettségét a sajtószabadság mellett. A napokban a kormány megkísérelte a kárcsökkentést: szóvivője, Themba Maseko bejelentette, hogy készek mérlegelni javaslataik módosítását, s egyúttal az indulatok csillapítására hívott fel.

Az ANC-vezette kormánynak az adatok védelmére vonatkozó törvényjavaslata jelenlegi formájában felhatalmazná a kormányintézmények vezetőit, hogy „nemzeti érdekűnek” minősített adatok széles körét titkosítsák. A törvény előírná, hogy aki ilyen adatokat hoz nyilvánosságra, 3-tól 25 évig terjedő börtönnel büntethető. Az államérdeket úgy határozzák meg, hogy az kiterjed „minden ügyre, amely a közjó előmozdításával”, illetve „az állam biztonságával és fennmaradásával” kapcsolatos. A törvényjavaslat a parlament előtt van, ahol az ANC-nek csaknem kétharmados többsége van.

A párt egyidejűleg egyre határozottabban követeli egy, a parlamentnek felelős törvényszék felállítását, amely a nyomtatott sajtót szabályozná. A Dél-Afrikai Gazdasági Vezetők Szervezete, amely a vállalati adók 80 százalékát fizető cégeket képviseli, úgy vélte: ez az intézkedés előrevetíti a politikai főnököknek alárendelt nyomtatott sajtó veszélyét. (...)

A kormány elismerte, hogy kockázatos ez a gyűlölködő vita az ország képe szempontjából, és kijelentette: találkozni fognak a szerkesztőkkel, hogy megvitassák a kormány szerint téves feltételezést, miszerint szájkosarat akarnának tenni a sajtóra. (...)

Az újságírók közösségében is léteznek, akik úgy gondolják, van baj egyes riportok hangnemével és pontosságával, ám a kormánypárt durva javaslatai a sorok összezárásához vezettek.

„Hogy voltak-e problémák a pontossággal?” – tette fel a kérdést Anton Harber, korábbi szerkesztő, a Witwatersrand Egyetem újságírás tanszékének vezetője. „Igen, nagyon is. Vonakodtak-e a szerzők, hogy késedelem nélkül és megfelelő módon bocsánatot kérjenek hibáikért? Nem kétséges”. Harber elmondta, hogy a szerkesztők a kulisszák mögött párbeszédet kezdtek egymással arról, hogyan tudná a sajtó erősíteni normáit, de hozzátette: nehéz ehhez határozottan hozzálátni akkor, amikor a kormány frontális támadást indított az alapvető szabadságjogok ellen.

Az ANC-t dühítik a sajtó leleplezései. Egyes cikkek kétes üzletekről számolnak be, mások rombolják a magát a szegények védelmezőjeként feltüntető párt imidzsét, s táplálják az érzést, hogy a politikai hatalommal rendelkezőkre más szabályok vonatkoznak. Voltak történetek Mercedes-ekkel és BMW-kel száguldozó miniszterekről, arról, hogy az elnöknek gyermeke született egy nőtől, aki nem a felesége, s arról, hogy a távközlési miniszter a fokvárosi ötcsillagos Mount Nelson szállóban lakott és Hennessey-konyakot ivott az adófizetők pénzén. (...)

A sajtó és a Dél-Afrika felszabadítását levezénylő párt közötti összecsapás fokozza az aggodalmat, hogy az ország – amely regionális hatalmi központ, és amelynek meghatározó stabilizáló szerepe van Afrikában – Zimbabwe útjára léphet. Ez utóbbi országban azok, akik korábban a fekete többség uralmáért harcoltak, tolvaj, hatalmát elnyomással biztosító elitté váltak.

„El akarják hallgattatni a médiát, hogy ne tudjon beszámolni a korrupcióról”, mondja Moeletsi Mbeki dél-afrikai üzletember és politikai elemző, akinek fivére, Thabo, az állam előző elnöke volt. Véleményét egyre többen osztják az országban.

Az ANC vezetői, beleértve Zumát, felháborodva reagáltak az állításokra, hogy a párt ellenőrzése alá próbálja vonni a médiát, vagy takargatni akarná a korrupciót. „Minden tisztességesen gondolkodó és megfelelően tájékozott ember tudja, hogy az ANC demokratikus kormánya hozta divatba a korrupció elleni harcot”, írta a párt hírlevelében Zuma, akit évek óta kísérnek korrupciós vádak. A közelmúltban nyomozó egységet bízott meg azzal, hogy derítse fel a korrupciót hét kormányhivatalnál.

Ám a kormány szándékaival kapcsolatos félelmek felerősödtek augusztus 4-e óta, amikor is csalás vádjával letartóztatták Mzilikazi wa Afrikát, a Sunday Times riporterét. Néhány nappal azelőtt ő és egy társa első oldalas cikkben számolt be a lapban arról, hogy Bheki Cele országos rendőr-főkapitány gyanús ingatlanügyletet hagyott jóvá egy politikai összeköttetésekkel rendelkező üzletemberrel, versenytárgyalás nélkül.

A lap ésWa Afrika tájékoztatása szerint a rendőröknek, akik elvitték, nem volt letartóztatási parancsuk, ráadásul éppen úton volt, hogy maga jelentkezzék a rendőrségen, ahol órákon át nem engedték kapcsolatba lépni ügyvédjével. A rendőrség házkutatást tartott lakásában, jegyzetfüzeteit elvitték.Amásnap reggeli kihallgatásnál arról kérdezték, le akart-e járatni vezető ANC-tisztségviselőket. A lap állásfoglalása szerintWa Afrikának a cikkel összefüggésben nem álló ügyben való letartóztatása „durva kísérlet munkatársunk és újságunk megfélemlítésére.”

A Mail and Guardian Wa Afrika letartóztatását ugyancsak „erőteljes és rémisztő üzenetnek” minősítette. „Életünk nagy harcát vívjuk” – írta vezércikkében az újság. „Ez a harc hosszú lesz, zavaros és erkölcsileg nem mindig egyértelmű, de ez nem tarthat viszsza bennünket attól, hogy minden erőnkkel küzdjünk.”

A cikk 2010. augusztus 23-án jelent meg a The New York Times hasábjain.

Johannesburgi újságárus