A megkérdezettek 83, illetve 74 százaléka szerint ő az, akire a mai napig fel lehet nézni, akinek a véleményére érdemes odafigyelni, és akiből akár több is jól jönne az országnak. Őt csak egy ember előzi meg: a német televízió Vágó Istvánja, a Legyen Ön is milliomost és más vetélkedőműsorokat vezető Günther Jauch. Közszájon forgó pletyka, hogy ha a németek közvetlenül választhatták volna az államfőt, akkor neki lett volna a legtöbb esélye bejutni a Bellevue-palotába, vagyis ő a legrokonszenvesebb német manapság.

Bár az efféle felméréseket nem érdemes nagyon komolyan venni, Németországban ebből is szeretnek messzemenő következtetéseket levonni. Franz Walter politológus például azt, hogy Schmidt valódi kancellári működésére a legtöbb ember már rég nem emlékszik. Második kancellári periódusában, 1980 és 1982 között ugyanis az SPD és a liberális FDP örökös koalíciós harcban állt egymással, a társadalom hangulata a mélyponton volt, eluralkodott a kiábrándultság. Ráadásul – legalábbis Walter szerint – azok a problémák, amelyek máig sújtják a német társadalmat (az eladósodottság, a tömeges munkanélküliség, a nyugdíjak finanszírozhatósága vagy az oktatási különbségek), mind ebben a korszakban gyökereznek. Reménykedhet tehát Gerhard Schröder és Angela Merkel is, hogy jó harminc év múlva az ő ténykedésüket is másképp ítélik talán meg.

Ám komolyra fordítva a szót: az is kiderül, hogy a mai felgyorsult és felszínes politikai világban érezhetően hiányoznak a klasszikus „nagy gondolkodók”. Akik nemcsak egy-egy témában tudnak meggyőzően érvelni, hanem össztársadalmi kérdésekről populizmus nélkül, nemzetközi hatásokat is figyelembe véve tudnak nyilatkozni. Nem véletlen, hogy Helmut Schmidt amai napig a német politikai beszélgetőműsorok sztárja. Szinte bármiről lehet kérdezni, nem tesz lakatot a szájára, ha valakit bírálni kell – és még azt is lenyelik neki, hogy a tévé nyilvánossága előtt gyújt egyik cigarettáról a másikra.

Vannak persze értelmiségiek, mint Günther Grass vagy Jürgen Habermas, de a televízión és az új médián nem mindig „jönnek át”. A németek olyan valakit szeretnének, aki másfél percben tud okosat és felvilágosító dolgokat mondani – ebből pedig világszerte hiány van.

A rokonszenvranglista tartogat még meglepetéseket: Jauch és Schmidt után a németek leginkább Joachim Löwöt, a futballválogatott szövetségi kapitányát tartják példaértékű németnek. De szorosan a nyomában ott liheg Bastian Schweinsteiger válogatott focista is (mondhatnánk, ilyen egy valódi futballnemzet).

Ami az erkölcsi mércét illeti, itt Schmidtet a lemondott államfő, Horst Köhler követi, majd a hétgyerekes Ursula von der Leyen munkaügyi miniszter és Angela Merkel kancellár. Azaz hiába a sok kritika, mégis egész jól áll hitelesség tekintetében A németek egyébként sem ragaszkodnak a tökéletességhez: Margot Kässman, az ittas vezetés miatt lemondott evangélikus püspöknő például mit sem vesztett népszerűségéből a botlása miatt.

Angela Merkel portréja is felkerül kancellár elődei mellé