Carter humanitárius úton Észak-Koreában
Éppen egy éve Bill Clinton, szintén volt elnökként járt hasonló misszión az észak-koreai fővárosban, s akkor – miután találkozott Kim Dzsong Il vezetővel – magával vihette Washingtonba az ugyancsak határátlépésért elítélt két amerikai–koreai televíziós riporternőt. A washingtoni külügyminisztérium most nyomatékosította, hogy magánútról van szó.
A 85 éves Cartert, aki feleségével együtt érkezett magánrepülővel, a phenjani repülőtéren Kie Gvan külügyminiszter-helyettes fogadta. Egyelőre nem világos, hogy terveznek-e találkozót Kim Dzsong Illel. Az amerikai sajtóértesülések szerint Carter reméli, hogy ma már vissza is indulhat együtt a fogollyal, AijalonMahli Gomesszel, aki Dél-Koreában volt angol nyelvtanár, majd egy keresztény hittársa észak-koreai őrizetbe vételekor határozta el, hogy akciójával maga is felhívja a fi gyelmet a phenjani rendszer emberjogi bűneire. Az észak-koreai KCNA hírügynökség júliusi jelentése szerint Gomes öngyilkosságot kísérelt meg cellájában, s kórházba került.
Augusztus elején egy hivatalos amerikai küldöttség már járt érdekében Phenjanban, ám úgy tűnik, az északi vezetés önreklámozásához fontosabb személyiséget igényelt a fogoly elengedése fejében.
Jimmy Carter egy ízben –1994-ben, Clinton elnöksége idején – már vállalt különleges küldetést. Akkor a „kellő tiszteletet” megadva rávette Kim Ir Szent, Kim Dzsong Il apját, hogy kezdjenek tárgyalásokat az észak-koreai nukleáris programról. Ez vezetett el ahhoz a megállapodáshoz, amelyben Phenjan nyugati ellenszolgáltatásért cserében elállt az atombomba előállításától. Ám egyik fél sem tartotta be ígéretét. Észak-Korea azóta nukleáris robbantási kísérletet is végrehajtott, s a hatoldalú pekingi tárgyalások egy éve szünetelnek, miközben az ENSZ különféle szankciókkal sújtotta Phenjant.
Miként egy éve Clintoné, most Carter vizitje kínál propaganda-lehetőséget Phenjannak annak demonstrálására, hogy partnernek tekintik. Észak-Korea ugyanis ragaszkodik a Washingtonnal folytatandó közvetlen béketárgyalásokhoz.
