– Ez nem lenne összeegyeztethető a svájci politikai hagyományokkal, amelyek a népszavazásokra épülnek – mondják a belépés ellenzői. Így aztán Svájc és az EU kapcsolatait ma 120 kétoldalú egyezmény szabályozza: ha egyetlen paragrafus változik, akkor egy egész bürokráciának meg kell mozdulnia.

Herman Van Rompuy, az Euró pa Tanács elnöke a minap Brüsszelben találkozott Doris Leuthard svájci államfővel, és egyértelművé tette, hogy a kapcsolatokat új, mégpedig szilárd jogi és politikai alapokra kell helyezni. Vagyis Bernnek döntenie kell, hogyan tovább.

A nyomás nem új keletű, Svájcot az utóbbi évben számos kritika érte, még amúgy barátságos szomszédai részéről is. Németország tavasszal gyakorlatilag hadat üzent neki a névtelen számlák és az adózatlan (német) jövedelmek tisztára mosása miatt. Tavaly komoly válsággal fenyegetett, amikor a svájciak népszavazást rendeztek arról, hogy megnyissák-e munkaerőpiacukat a román és a bolgár állampolgárok előtt:

Brüsszel kilátásba helyezte, hogy felfüggeszt egy sor szabad kereskedelmi egyezményt Svájccal, ha a „nem” győz. Végül mindenki fellélegzett, amikor a népszavazáson az igentábor 60 százalékot kapott.

A megváltozott helyzetet a svájci politikusok is érzik. De jól emlékeznek az 1992-es, balul sikerült referendumra is. Svájc korábban már benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez, és népszavazást rendezett az annak előszobájának tartott Európai Gazdasági Térségbe való belépésről. A svájciak elutasították a felvételt, a referendum viszont máig „bebetonozta” a jobboldali populista svájci Néppárt pozícióit.

Most is hasonlótól tartanak: 2011 őszén parlamenti választásokat rendeznek az alpesi országban, és Christoph Blocher pártja máris készül az unióellenes kampányra. Nincsenek egyedül, a jobbközép pártok és maga az üzleti élet sem Brüsszel-párti, legfeljebb a baloldal meri felvállalni a csatlakozás támogatójának szerepét. Elemzők szerint sem kellene sietni. A szorosabb együttműködés egyik verziója lehet az Európai Gazdasági Térség „light”. Ez a norvég példa Svájcra szabását jelentené. Oslo ugyan nem tagja az uniónak, de teljes jogú tagja az egységes belső piacnak és a schengeni övezetnek is – ráadásul automatikusan elfogadja az európai joganyag összes változását.

Ez az automatizmus a svájci „népi demokrácia”, vagyis a népszavazásokra épülő rendszerben azonban elképzelhetetlen – írja az EUobserver. Viszont a lisszaboni szerződés után létrejött unióban elkerülhetetlen. A másik tabu az Euró pai Bíróság ítéleteinek elfogadása: a svájci közvélemény szemében tűrhetetlen, hogy külföldi bírók ítélkezzenek az ország gazdasági ügyeiben.

Felvonulás Urnaeschben. Ragaszkodnak a hagyományokhoz