Hiába gyártanak a középkor óta gruyere sajtot a svájci Gruyere falu környékén, ugyanerre a sajtra Franciaország is igényt tartott. Sőt a franciák az egész EU-ban meg akarták szerezni a védett eredetmegjelölést – mire ugyanilyen kérelmet nyújtottak be Brüsszelben a svájciak is. Ekkor tört ki a „háború”. Szerencséjük volt a svájciaknak: nemcsak a franciák sajtját, hanem érvelését is túlzottan lyukacsosnak találták az unióban. Az eredetmegjelölés már csak azért sem volt indokolt, mert a gruyere-gyártás Franciaországban nem köthető egyetlen régióhoz. Arról nem beszélve, hogy a francia gruyere tele van lyukakkal, és az íze is más, mint a tömörebb, sósabb és markánsabb aromájú svájci változaté.

Visszavágó volt ez a pezsgőmeccs után. Akkor ugyanis a franciáknak adtak igazat az EU-ban, amikor a Champagne nevű térségben előállított champagne-t (kissé szerencsétlen magyar fordításban: pezsgőt) próbálták megvédeni. Svájc azzal érvelt, hogy náluk is létezik egy Champagne nevű falucska, miért ne lehetne az ott gyártott bort is ugyanezzel az elnevezéssel árulni? Ám a cham pagne maradt a franciák nemzeti kincse, a másutt gyártott pezsgőt legfeljebb „habzó bor” néven lehet forgalmazni.

Többről van itt szó a nemzeti büszkeségnél – a védett eredetmegjelölés előnye eurómilliókban mérhető. A parmezán sajtért, a gyulai kolbászért vagy a pármai sonkáért több pénzt hajlandók fizetni a vásárlók, mint egy átlagos termékért, a bevétel tehát garantált. A felmérések is azt mutatják, hogy az EU-szintű védettségről a fogyasztók többségének a hagyomány, a minőség és a megbízhatóság szavak jutnak eszébe. Nem véletlen, hogy egy-egy elnevezésért hosszú éveken át harcolnak egymással uniós tagállamok; a görögök például így fosztották meg a feta név használatától a dán és a német gyártókat.

A pénz játszotta a főszerepet a svájci–francia kötélhúzásban is. Az alpesi állam a legtöbb gruyere sajtot éppen Franciaországba exportálja, az ottani konkurencia kiiktatása így elemi érdeke volt.

De a sajtháborúban legfeljebb a tűzszünetnél tartunk. Dönteni kellene az ementáli sajtról is, amelyet a francia és a svájci sajtkészítők ugyancsak a saját büszkeségüknek tartanak. A két fél egyelőre abban egyezett meg, hogy tárgyalnak majd az ementáliról; a mérkőzéssorozatban valószínűleg Párizs és Bern is igyekszik pontot szerezni. A svájciak dolgát mindenesetre megnehezíti, hogy az ementálit az EU-ban generikus (általános) elnevezésnek tekintik, a levédetéshez ezért bombabiztos érvekre van szükség.

Örülnek, de nem dőlnek hátra a svájci termelők, akik az uniós győzelem után a nemzetközi szintű védettséget is szeretnék megkaparintani a gruyere-nek. A csata következő helyszíne a Világkereskedelmi Szervezet (WHO) – a gruyere immár nem ismer határokat.

Gruyere sajtot készítenek Svájcban. Csak ez az igazi