A külügyi tárca volt szakállamtitkára, politikai igazgatója, korábbi oslói és stockholmi nagykövet szeptembertől főtitkárhelyettesként irányítja a NATO új biztonsági kockázatokkal foglalkozó divízióját. A terrorizmusra, a számítógépes bűnözésre, a tömegpusztító fegyverekre, az energiabiztonságra, a klímaváltozásra, valamint a stratégiai értékelésre összpontosító csapatban hatvanan dolgoznak majd, civilek és katonák vegyesen.

Az angolul, franciául és oroszul beszélő Iklódy nyílt nemzetközi pályázaton nyerte el a magas posztot. – Civil közszolga vagyok – jellemezte magát a szabad idejében szívesen vitorlázó, Beethoventől a Pink Floydig sokfajta zenei stílust kedvelő kétgyermekes családapa. A NATO-csatlakozási tárgyalásokon részt vevő magyar delegáció egykori titkára úgy véli, szakmai felkészültsége mellett az Orbán-kormány támogatásának is köszönheti, hogy az utolsó fordulóban rá, és nem nagy tagállamokból származó négy vetélytársa valamelyikére esett a választás. Az 1999-es első keleti bővítés köréből egyébként a lengyelek és a csehek már adtak főtitkárhelyettest, a magyarok még nem. A hidegháborút köztudottan egyetlen puskalövés nélkül megnyerő NATO hagyományosan területvédelmi funkciókat lát el, de az elmúlt években mind e fogalom tartalma, mind a biztonsági kihívások jellege sokat változott. Iklódy példaként az Észtország számítógépes rendszerei elleni internetes támadást említi: a balti állam joggal állíthatta, a cyberterroristák csapásai korlátozták a szuverenitását.

A NATO 28 tagországának jelentős része számára ma az energiaellátás biztonsága nagyobb és reálisabb kockázatot jelent, mint egy esetleges katonai támadás elhárítása. – Ahhoz, hogy a jövőben a NATO vonzó opció lehessen a döntéshozók szemében, a szövetségnek bizonyítania kell: képes érdemben foglalkozni például azzal, hogy tömegpusztító fegyverek ne kerülhessenek terroristák kezébe. Vagy hogy ne „záruljanak el” bizonyos gázvezetékcsapok, ellehetetlenítve több ország energiaellátását – fejtegette. Az új főtitkár-helyettes szerint elengedhetetlen, hogy a NATO idejében és érdemben összpontosítson minden, a szövetség biztonságára kiható fejleményre. Még akkor is, ha az nem igényel operatív lépéseket szövetségi szinten. – Irán jelenleg nem kiemelt egyeztetési téma a NATO-ban, holott az ottani nukleáris program következményei nagyon is érintik az északatlanti térséget – hangoztatta. A NATO és Oroszország közti együttműködés egy konkrét vetületét érintve úgy vélte, érdemes volna rávezetni Moszkvát: nem szégyen külföldi segítséget kérni hasonló vészhelyzetekben, mint az orosz fővárost fojtogató szmogba borító erdőtüzek. Ezekkel a helyi hatóságok csak nehézen birkóztak meg.

Első külszolgálatát Iklódy 1986-ban Bukarestben, a Ceausescu-rezsim végkorszakában kezdte. A kelet-európai átalakulásokat már Bécsben élte meg, a legjelentősebb fegyverzetkorlátozási egyezmény, a CFE-szerződés tárgyalásaiban vett részt. Karrierje rendre újabb és újabb érdekes kihívások elé állította –mint mondja, „jó időben, jó helyen” lehetett. Ezek közé tartozott a magyar EBESZ-elnökség éppúgy, mint a részvétel a NATO-, majd az EU-csatlakozásban. Politikai igazgatói megbízását szakmai pályafutása csúcsának tartja. A NATO-ban kapott mostani feladata életútja logikus folytatása.