Schmitt „nyitása” a hitélet felé látványos. Állítólag evangéliumi szövegek olvasásával kezdi mindennapjait, ez meghökkentheti azokat, akik évtizedek óta ismerik őt. A szó politikai értelmében azonban több izgalmat kelthetne azzal, ha tudnánk: hogyan, kikből és kikkel szervezi hivatalát, kiket alkalmaz tanácsadónak egy számára majdnem ismeretlen terrénum, a hozzá eljuttatott törvények alkotmányos voltának vagy hiányosságainak az elbírálásához.

Lengyel kollégája ugyancsak „nyit”, de más módon és másfelé. A lengyel sajtóban napok óta szállongó – nem cáfolt – hírek szerint a konzervatív-liberális Komorowski ismert baloldali politikusok egész légióját kívánja a köztársasági elnöki hivatalban alkalmazni. Főként olyan emberek szaktudására tart igényt, akik egyik elődjét, a roppant népszerű – egyébként a „pártállamból” jött – szocialista Kwasniewskit szolgálták. Végtére is, bár nem kötelező, teheti: Lengyelországban alig akad valaki, aki kétségbe vonná a történészprofesszor és szocialista képviselő Nalecz vagy a „régi baloldal” egyik ikonjának számító Kalisz, a Kwasniewski elnök hivatalát hajdanán vezető ember politikai teljesítményét.

Arra nézve, hogy Komorowski, aki ugyanannak a pártnak, a hatalmon levő Polgári Platformnak az embere (a „második számúja”), mint Tusk miniszterelnök, milyen mércét alkalmaz személyi döntésekkor, már kapott Lengyelország ízelítőt: az államfő a nemzeti bank élére azt a Marek Belkát állította, aki nemcsak nemzetközileg elismert közgazdász és pénzügyi szakember, hanem aki –szocialista politikusként – pontosan ugyanazt a szerepet töltötte be Varsóban, mint Bajnai Gordon Budapesten. A lemondott szocialista miniszterelnök (Miller) helyén egy éven át afféle tűzoltó kormányfő volt az elmúlt évtized közepén.

Az ügy nem egyszerű, sőt némiképp gyanús is. Kényelmes volna azt hinni, hogy Komorowskinak csak a szakértelem számít, de ennyi baloldali?! Az ifjabb Walesát, aki pillanatnyilag a Tusk-párt európai parlamenti képviselője, meg is kérdezték: nem a „baloldal szétveréséről” van-e szó? „ Más közegek felé is tájékozódunk” – hangzott a diplomatikus válasz, mely egyébként bővelkedett Kalisz, Nalecz és Belka „kitűnő iskolázottságának”, valamint „gazdag politikai tapasztalatainak” a dicséretében.

Itt két dologra tippelnék. Az egyik, hogy a „normális Lengyelországot” megtestesítő Tusk–Komorowski duó napról napra erősödő beágyazottsága, fölénye egyfajta magnetikus erőt fejt ki azokra a szocialistákra, akik nagyon is békében tudnak élni e kettős liberalizmusával, de még világnézeti kérdésekben tapasztalható mérsékelt konzervativizmusával is. A másik, hogy a szocialisták „régi harcosai” a mai szocialista/szociáldemokrata pártoknak nem szívesen dolgoznak. Nem tetszik nekik például az a fiatalítás, amely ott Napieralski képében ment végbe, s őket marginalizálta. Intő és elgondolkodtató jelzések.