Felmentő ítélettel zárult a megismételt első fokú eljárás is június elején a Budai Központi Kerületi Bíróságon K. Zoltán ügyében, aki volt felesége és egy korábbi barátnője szerint szándékosan fertőzte meg őket HIV vírussal. Az ügyészség „maradandó egészségromlást eredményező testi sértésért” emelt vádat a HIV-pozitív férfi ellen. Annak idején olyan hírek is lábra kaptak, hogy K. bosszúból fertőzte meg a két nőt (sőt, mások megfertőzésére is készült), akiket „kurváknak” tartott, és akik szerinte megérdemlik, hogy osztozzanak az ő sorsában, hogy HIV-fertőzötten éljék le hátralévő életüket. Ez volt az első hazai HIV-botrány, amely bár még 2006 nyarán robbant ki, jogerős ítélet azonban legkorábban a jövő év első felében várható.

A bíróság nem találta bizonyítottnak a vádat. Sem azt – így a verdikt –, hogy K. Zoltán partnerei nem tudtak arról, hogy a férfi HIV-fertőzött, sem azt, hogy nem használtak gumi óvszert az együttlétek során. Még kevésbé azt, hogy K. Zoltán volt az a férfi (más nem is lehetett volna), aki megfertőzte az őt feljelentő két nőt.

K. Zoltán barátnője és felesége is azt állította, nem tudtak arról, hogy a férfi HIV-pozitív, ezért éltek vele nemi életet óvszer nélkül. Határozottan kijelentették ugyanakkor, hogy más HIV-fertőzött férfival nem volt viszonyuk.

K. Zoltán ezzel szemben 2006. augusztusi őrizetbe vételétől a legutolsó tárgyalásig kitartott amellett, hogy ő elmondta mindkét hölgynek, hogy 2000 júliusa óta HIV-fertőzött (bár ők nem vették komolyan), és épp ezért kizárólag óvszerrel szeretkezett velük. Elismerte ugyanakkor, hogy együttléteik során mindkét hölggyel megtörtént, hogy a gumi óvszer elszakadt.

Az ítélet indoklásában a bíróság rámutatott, hogy a jelen perben azt kellett volna bizonyítani, hogy a két hölgy senki mástól nem kaphatta meg a fertőzést, csakis K. Zoltántól. Azaz, hogy HIV-pozitívságuk megállapításáig nem volt más HIV-fertőzött emberrel semmiféle kapcsolatuk, csakis K. Zoltánnal.

A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértők mindemellett arra figyelmeztették a bíróságot, hogy a HIV-fertőzés nem kizárólag nemi úton terjedő betegség. És ma még nem létezik olyan tudományos módszer, amellyel kétséget kizáróan meg lehetne állapítani, hogy adott esetben ki kit fertőzött meg.

A két nőt érthetően felháborította ez a megközelítés. Különösen, hogy K. Zoltán felesége egy közte és férje között lezajlott telefonbeszélgetés felvételével is bizonyítani próbálta, hogy a férfi egyszer legalább beismerte, hogy nem mondta el párjának fertőzöttségét. A férfi a beszélgetés tényét elismerte ugyan, ám azt állította, hogy annak olyan előzményei voltak, amelyek a kérdéses mondatokat egészen más megvilágításba helyezik.

A sértettek helyzetét – különösen K. feleségéét – nagyban rontotta a bíróság előtt, hogy bár már 2004-ben megtudták, hogy HIV-fertőzöttek, csak közel két évvel később tettek feljelenést K. Zoltán ellen. Egy tanúnak állítólag korábban az asszony azzal indokolta kivárását, hogy a férfi örök hűséget ígért neki, ezért nem fordult a hatóságokhoz addig, amíg kapcsolatuk meg nem romlott.

Az ítélet nem jogerős.