Önök kérték, nyelvi káosszal
Értelmes és hasznos ötlet eshet az EU-tagállamok érzékenységének áldozatául. Legyen végre egységes, európai uniós szabadalom – ajánlgatja immár tíz éve az Európai Bizottság, és hosszas viták után a tagországoknak sikerült is majdnem mindenben megegyezniük. Ám most a terv a „nyelvi banánhéjon” csúszhat el.
Pedig jól alakultak a dolgok. Mindenki felfogta, hogy az európai szabadalmi rendszer ma még rendkívül nehézkes: ha valaki kitalál/feltalál, majd szabadalmaztat valamit, a szabadalmat minden egyes országban külön hitelesíttetnie kell. Íme egy példa. Egy tizenhárom tagállamban hitelesített európai szabadalom 20 ezer euróba (5,5 millió forintba) kerül, ebből 14 ezer eurót (3,8 millió forintot) emésztenek fel a fordítási költségek.
És már megint jön a „bezzeg Amerika”. Az európai szabadalom több mint tízszer annyiba kerül, mint az amerikai – ennyit az uniós vállalkozások versenyképességéről. Michel Barnier belső piacért felelős EU-biztos meg is kongatta a vészharangot: ha Európa versenyezni akar az Egyesült Államokkal vagy Japánnal, támogatnia kell az innovációt, de persze nem költséges és bonyolult szabadalmi rendszerrel.
S ekkor dobott követ az állóvízbe az Európai Bizottság: azt javasolta, hogy az uniós szabadalmakat csak angolul, franciául és németül adják ki. Ez egyébként a müncheni székhelyű Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) három munkanyelve. Ha a kormányok mindenütt rábólintanának az új rendszerre, a huszonhét tagországban érvényes szabadalom legfeljebb 6200 eurót kóstálna, és ennek az összegnek csak tíz százaléka menne el a fordításokra.
Azonnal támadásba lendült Olaszország (teljes egyetértésben Spanyolországgal). Elfogultnak és nyelvi diszkriminációnak nevezte a brüszszeli tervet, sőt – hangsúlyozta a többi tagállamnak írt bizalmas dokumentumban, amelyet a European Voice című hetilap szellőztetett meg – szerinte a háromnyelvű rendszer „az olasz vállalatoknak ártana, miközben a francia, a német vagy az osztrák cégeknek kedvezne”. Biztos, ami biztos, a római kormány tiltakozó levelet írt José Manuel Barroso európai bizottsági elnöknek is.
Aligha lesznek vevők az olasz panaszra a brüsszeli bizottságban, ahol két okból is kizárnák a többi nyelvet az uniós szabadalomból. Még több fordítással még drágább lenne az egységes szabadalom, ráadásul az olasz (vagy a spanyol) nyelv beengedésétől más országok is vérszemet kapnának – és akkor sosem érne véget a nyelvi huzavona.
Lehet, hogy így sem fog. A belga EU-elnökség az ipari miniszterek szeptemberi találkozóján veszi elő újra az ügyet, de most már senki sem biztos abban, hogy ez év végéig megszületik az egyezség.
Vészforgatókönyvet is kidolgoztak az Európai Bizottságnál. Ha a huszonheteknek sehogy sem sikerül dűlőre jutniuk, még mindig ott a legújabb csodafegyver, a megerősített együttműködés: tagállamok (legalább kilenc országból álló) csoportja akkor is bevezethet egy jogszabályt, ha a többiek erre nem hajlandók. Nem először történne ilyesmi – éppen a nyáron lépett hatályba a megerősített együttműködés a nemzetközi válások szabályozásánál. Évente 140 ezer vegyes házasság bomlik fel az unióban, de az efféle, zűrzavaros válásokat „kibogozó” EU-rendeletet egyelőre csak tizennégy tagállam (köztük Magyarország) alkalmazza.
Önök kérték, uniós kiadásban.
