– Leidenből hozzávetőlegesen ötszázan mehettek Amerikába, és a Mayfloweren is lehettek harmincan-negyvenen – mondja Bangs, aki örömmel kíséri körbe a látogatót a minimúzeumon. Mindössze két kis szoba a történelmi negyed egyik kis sarokházában: a hentesüzlet mögött-alatt rejtőző helyiséget csak nemrég csatolták a kiállításhoz. Így lett az egyszobás múzeumból kétszobás. Az épületnek annyi köze van a pilgrimekhez (zarándokokhoz), hogy néhányan közülük járhattak itt a XVII. század elején. S nagyjából elképzelhetjük, hogyan éltek. Bangs számos könyvet írt a témáról, amelyek a felvilágosodás, a reformáció és a gyarmatosítás kezdetének korába kalauzolják el olvasóikat.

A pilgrimek az angliai Nottimghamshire egyik falujában, Scroobyban szerveződtek közösséggé az ezerötszázas években, Erzsébet uralkodása alatt, s céljuk az volt, hogy kiválhassanak az anglikán egyházból. Különböztek a puritánoktól, akik inkább megtisztítani akarták az egyházat. A szakadárok a demokratikus önszerveződés hívei voltak, ám tevékenységüket elnyomták, üldözték. Titkos nyomdáikban tiltott könyveket sokszorosítottak. Amikor Erzsébetet I. Jakab, Stuart Mária fia követte a trónon, a helyzet még rosszabbra fordult, s a társaság nagy nehézségek közepette áttelepült Amszterdamba, majd Leidenbe 1608 táján.

Az anglikán egyház azonban maga is éles vitában állt Rómával, amelynek hatalmát – a Habsburg Birodaloméval együtt – gyöngíteni igyekezett. Az angolok támogatták tehát a hollandok küzdelmét a spanyolok ellen, angol katonák holland zsoldban is harcoltak, ám a szakadárokat már üldözték.

Ebben az időben a vallási türelem jellemezte Leiden környékét. Katolikusok, zsidók, lutheránusok, flamand és vallon reformátusok, mennoniták, hugenották, muzulmánok és sokan mások éltek itt együtt. A kálvinista angol pilgrimek buzgó hittérítők is voltak: miközben élvezték a vallási türelem áldásait, maguk korántsem követték ezt a magatartást oly nagy buzgalommal.

A XVII. század húszas éveire változott a politikai helyzet. A békét háborúskodás, a vallási türelmet türelmetlenség váltotta fel. Az angol vallási gyülekezet, amely az önszerveződés jogát hirdette, de amely szigorú kötelmek között élt, tartott a beolvadástól. A holland fiatalok lazaságától igyekezett óvni saját gyermekeit. A sok félelem együttesen hajtotta a társaságot az Újvilág felé. Ám az is történelmi tény, hogy a Mayfloweren az Újvilág felé hajózva, a jövőről ábrándozva kötött „társadalmi szerződés” az amerikai alkotmány szövegezőit is megihlette.

Az első telepesek megjelenésének története, az első betakarítás és az indiánokkal elköltött első közös étkezés története az Egyesült Államokban tananyag. Mítosz, már-már mese, amelyet Bangs könyvei is árnyalnak, visszahelyeznek a tények világába. A parányi múzeum évente két-háromezer látogatót fogad, akiknek negyven százaléka amerikai – jegyzi meg az igazgató.

A pilgrimeket is látott szobának az asztalon heverő néhány régi könyv is történelmi hangulatot kölcsönöz. Bangs büszkén üti fel Sebastian Münsternek A világegyetem leírása című enciklopédiáját, amelyben Magyarországot is bemutatja a német tudós. Azt a ritkaságot, amelyet Bangs óvatosan lapozgat, 1622-ben nyomtatták Bázelben, alig néhány évvel azt követően, hogy a nyomtatással is foglalkozó angol kálvinista zarándokok elmentek Leidenből az ismeretlenbe teljesen új életet kezdeni.

Leiden, 2010. augusztus

A középkori Leiden térképe A szerző felvétele