A július 1-jén hatályba lépett elnöki rendelet szerintmindenkit, aki a világhálóhoz csatlakozik, azonosítaniuk kell az internetszolgáltatóknak. Webes tevékenységüket pedig fel kell jegyezniükésegyévig tárolniuk kell. A recepció körül laptoppal üldögélő üzletemberek számára végül talált megoldást a szálloda: a legközelebbi postán útlevelük bemutatása (és regisztrálása) után vásárolhattak wifikártyát, amellyel csatlakozhattak az egyik szolgáltató fizetős hálózatához.

Azonosítani kell az internetkávézók látogatóit is, és a rendelet az internethez kapcsolódni képes mobiltelefonokra is vonatkozik. A hatóságok összeállítanak majd egy tiltott weboldalakból álló listát is, amelyek nem lesznek elérhetőek az állami munkahelyekről (70-80 százalékuk ilyen), illetve a netkávézókból. A károsnak ítélt oldalakat pedig 24 órán belül elérhetetlenné kell tenniük a szolgáltatóknak.

– Ez egyértelműen a rossz irányba tett lépés – nyilatkozta az EU külügyi főképviselője, Catherine Ashton szóvivője. Elemzők szerint a rendelet célja az, hogy az Aljakszandr Lukasenka elnök vezette rezsim szigorúbb ellenőrzés alá vegye az online médiát az ősszel vagy a télen megrendezendő elnökválasztás előtt. A hivatalos álláspont szerint a rendelet az internet „fejlesztését” célozza, és elsősorban a pornográfiát, pedofíliát és csaló netes kereskedőket igyekszik eltüntetni a világhálóról.

A világháló mindeddig a belorusz ellenzéki sajtó és civil szervezetek jól használható fóruma volt. – Ezután sem lesz itt olyan cenzúra, mint Kínában. Ott előbb volt a kontroll, utána az internet, itt pedig fordítva – mondta lapunknak az egyik belorusz ellenzéki hetilap munkatársa. Szerinte az internetes lapokat sem fogja akadályozni a rendelet, csak sokkal többet kell majd küzdeniük a bürokráciával. –Fontos politikai események előtt eddig is belassították az internetet, ám az online tevékenység alapvetően szabad –mondta az újságíró, aki a nevét nem szeretné elárulni. Szerinte még a nyomtatott ellenzéki lapokban sem kell öncenzúrát alkalmazniuk az újságíróknak.

– Legfeljebb az adott számot elkobozzák a hatóságok – tette hozzá fanyar mosollyal.

Egy internetes ellenzéki oldal, a tut.by munkatársa szerint azonban igenis tudni kell, miről lehet írni: Lukasenka magánélete (azaz állítólagos szeretői és házasságon kívül született fi a) például tabu. – A rendszert lehet kritizálni, csak nem szabad az elnököt hibáztatni a problémákért. Leírhatom a tényeket, csak következtetést nem illik vonni a végén –magyarázta.

A nyomtatott lapok helyzete jóval nehezebb: ellenzéki újságok működhetnek ugyan, többségüket azonban az állami hálózat nem terjeszti, így nem kerülhetnek ki a standokra. Ez alól kivétel például a befolyásos hetilap, a Nasa Niva; júliusban azonban a lap azon példányainak a felét „nem találták”, melyben az orosz állami televízióban Lukasenkáról bemutatott filmről írtak.

A hatóságok rendszeresen zaklatnak ellenzéki újságírókat és kutatják át irodájukat, az elektronikus média pedig teljesen állami ellenőrzés alatt áll. Az amerikai Freedom House jogvédő szervezet a sajtószabadság-rangsorban Belaruszt legutóbb a 196-ból a 189. helyre sorolta, éppen Irán és Észak-Korea elé.

Minszk, 2010. augusztus

A rendszert lehet bírálni, de óvatosan A szerző felvétele