A Kneszet jogi bizottságában átment törvény egyik legvitatottabb pontja az eddigieknél is nagyobb hatalmat adna az Izraelbe való bevándorlások esetén az ortodox irányítás alatt álló főrabbinátusoknak. (Izraelben a nyugati, askenázi és a keleti, szefárd zsidóknak külön országos vezetőjük és hivataluk van.) Az ortodox rabbik eddig is beavatkoztak a hazatérési törvény értelmezésébe: sokszor már Izraelben indítottak eljárást olyanok ellen, akik ortodox rítus alapján tértek be külföldön.

Az Izraeli Állam egyik alapja a cionista álom: minden zsidónak joga van hazatérni Izrael országába. A törvény nemcsak származási alapon ad ilyen jogot, de a zsidó vallásba betérteket is feljogosítja erre. Általában a törvényt úgy értelmezik, a hazatérés joga megilleti azokat, akik külföldön a vallás konzervatív (Magyarországon a neológ), illetve reformvagy progresszív ágában tértek be. A rabbinátus azonban az ilyen betértek státusát eddig is kétségbe vonta. Esetleg megtagadta tőlük a házasodás jogát, nem temethették el őket zsidó temetőben. A mostani törvényjavaslat szerint a betérésnek a zsidó szokásjog, a halacha alapján kell történnie. Ez azonban kizárná a bevándorlásból például a neológ vagy a reformrabbik által betérítetteket.

Az ortodoxok Izraelben is kisebbségben vannak, Amerikában viszont a progresszív és a konzervatív zsinagógák hívei vannak többségben. Erin Polonsky torontói rabbinő szerint a mai ultraortodoxok Dávid király ősanyját, a moabíta Ruthot se fogadnák be zsidónak. (A vallás és az állam kapcsolata rendezetlen. A világi állam megalkotói az ortodox rabbik támogatásáért cserébe hozzájárultak, hogy a házasság, a válás, a temetés, a zsidóság meghatározása az ortodoxia szabályai szerint történjen.)

Izraelnek állandó gondot okoz a népességi arány változása a nem zsidók javára. Jelenleg a munkavállalók 12 százaléka külföldi. A kormány döntése értelmében a külföldi munkások gyerekeinek kétharmada maradhat. Többségük Izraelben született, iskoláikat is ott végezték, integrálódtak. A közvélemény általában támogatta a befogadást, de a nacionalista-jobboldali közeg Izrael zsidó állam jellegét félti a nyitott bevándorlási politikától.

Nagy megdöbbenésre éppen a jobboldali Likudhoz tartozó Mose Arensz volt védelmi és külügyminiszter állt elő azzal, hogy az izraeliek és a palesztinok alkossanak közös államot. Számításaik szerint a zsidóknak hatvanszázaléknyi többsége lenne a „közös fedél” alatt, s eközben rendeződne az ország és a most ellenséges nemzetközi közvélemény viszonya is.