Ezzel párhuzamosan csökkenő tendenciát mutat a munkanélküliség, más szóval gyarapodásban és foglalkoztatottságban – ami a válság utáni unió Achilles-sarka és valamennyi közös projekt e két gyöngeség orvoslását célozza meg – Németország élenjáró.

A baj csak az, hogy a német közönség ezt még kis mértékben sem honorálja. Egyelőre – tegyük hozzá. Módfelett érdekes, mire fi gyel, és mit hogyan értékel a szavazópolgár. Hogyan jut el odáig, hogy az ország jó teljesítményét ne a kormánynak, hanem a kedvező világgazdasági környezetnek tulajdonítsa. Az ok valószínűleg abban keresendő, hogy amióta csak Angela Merkel vezetésével hatalomra jutott a „sárga-feketének” becézett kereszténypárti-liberális koalíció, a polgár megállás nélkül azt hallja, hogy e koalíció erejét a belső torzsalkodások folyamatosan emésztik.

E hírek nem szóbeszédek. Nem írható a véletlen számlájára, hogy pár hónap alatt nem kevesebb, mint hat, CDU-színekben politizáló tartományi miniszterelnök mondott le, s hogy mindazok a „nagy elképzelések”, amelyekre a koalíció hivatalba lépésekor fölesküdött (az egészségügyi reformtól az atomerőművek élettartamának újraszabályozásától az adócsökkentésig) megragadtak papíron. „Ezek nem csináltak semmit” – mondta a Dow Jones hírügynökségnek a chemnitzi műszaki egyetem politikatudományi professzora.

A „semmmittevés” – a maga dramaturgiai túlzásával együtt – akár Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéből is visszaköszönhet. További párhuzamként felhozhatom a két, koalícióban kormányzó liberális párt – a jelenlegi német FDP és a hajdani magyar SZDSZ – magatartását. Mosolyognom kell, amikor azt olvasom, hogy a Guido Westerwelle alkancellár által vezetett FDP „valósággal sportot csinál abból”, hogy a Merkelétől (CDU) eltérő nézeteket és politikákat népszerűsítsen.

A különbözni akarásnak ez a szorgos igyekezete pillanatnyilag annyi hozadékkal járt az FDP számára, hogy népszerűségi indexe 5 százalék, abszolút mélypont körül jár, amivel sikerült magával húznia a CDU/CSU-t is. A múlt heti, akár drámainak is mondható közvélemény-kutatási adatok szerint 2009 szeptemberéhez képest a fekete-sárga koalíció 12 százalékpontot veszített, összteljesítménye, ha ma lennének a választások, 36 százalék volna – szemben a szociáldemokraták és a nagyon népszerű zöldek együttesen mért 48 százalékával. Előbbivel nem, utóbbival már lehetséges választást nyerni.

Nyilvánvaló, hogy a koalíciós vitákat az eddigi modorban nem lehet folytatni. Utolsó sajtóértekezletén Angela Merkel is elismerte: „lehet ugyan egyet nem érteni ebben vagy abban a kérdésben, de az a mód, ahogyan ütköztünk, elfogadhatatlan volt”.

E közben az unióban szinte mindenki a németektől várja az iránymutatást. Nagyon nehéz viszont egy kormánynak vezető szerepet vállalnia Európában, ha odahaza hiányzik mögüle a kellő támogatás.