Hallotta, hiányzik némi pénz az óvoda fenntartásához, s ha az elöljáró nem veszi tolakodásnak, ő szívesen támogatná az intézményt. Elvégre maga is hét gyermek apja. Schubert még azt is felvetette, ingyen elvállalná az óvoda vezetését.

Dieter Karstädt, a falu polgármestere ezen a ponton fogott gyanút.

Körbekérdezősködött, mire kiderült: a „megmentő” gyanúsan jó kapcsolatokat ápol a szélsőjobboldallal. Karstädt rákérdezett, Schubert pedig nem is tagadta: a szélsőjobboldali-idegengyűlölő NPD tagja. A megállapodásból semmi sem lett. – Velük nem egyezkedünk – jelentette ki a polgármester, és a falu vezetése egyetértett vele.

Az eset a német sajtó szerint nem egyedülálló, csak Mecklenburg–Előpomerániában négy helyről is jelezték, hogy szélsőjobboldalhoz köthető egyének vagy szervezetek pályáztak óvodák üzemeltetésére. A politikusok gyorsan reagáltak: Manuela Schwesig (SPD) tartományi szociális miniszter augusztus elsejétől arra kötelezi az óvodafenntartókat, vállaljanak felelősséget azért, hogy munkatársaik „hűek az alkotmányhoz”, vagyis nem tartoznak szélsőjobboldali szervezetekhez. Az új üzemeltetőknél pedig minden egyes óvó- és gondozónőnek nyilatkoznia kell arról, hogy tiszteletben tartja a német alapokmányt. Ilyen dokumentumot eddig csak a szövetségi és tartományi tisztviselőknek kellett aláírniuk.

A helyzet első látásra furcsának tűnik: mit keresnének a neonácik az óvodákban? Ám az utóbbi években nagyot változott a német szélsőjobboldal. A Martens-bakancsok és a kopaszra nyírt fej már a múlté, amióta az NPD képviselői bent ülnek a tartományi parlamentben, politikusaik öltönyben-nyakkendőben feszítenek. S mindent elkövetnek, hogy részt vegyenek a helyi közösség napi életében. Az irányváltás tudatos: amióta szövetségi szinten betiltották az NPD ifjúsági szervezetét, a párt mindent elkövet, hogy beférkőzzön már működő intézményekbe, különösen a fiatalok közé. A Der Spiegel úgy tudja, az NPD tartományi frakcióvezetője, Udo Pastörs például a szénbányászat elleni civil kezdeményezés élére állt, Stefan Köster pártelnök pedig a helyi sportklubban szeretett volna önkéntes munkát végezni: a két és hat év közötti gyerekeket felügyelte volna – az egyesület végül eltanácsolta. Másutt jóga- és háztartás-vezetési tanfolyamot hirdettek az álruhás „nemzeti demokraták”, de amint kiderült politikai elkötelezettségük, a helyi közösségek bizalmatlanságába ütköztek.

A mecklenburg–előpomerániai „átvilágítást” a többi német tartomány is támogatja, bár a legtöbb helyen úgy vélik, efféle rendeletre náluk nincs szükség. Így sincs kizárva, hogy másutt is jobban az óvodafenntartók körmére néznek.