„Még a nevét sem tudom.” „Jurij Neszterenko”. „FSZB?” (az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat rövidítése – a szerk.) „Nyugállományú KGB.”

Greg Haas

A Firenzében, a Ponte Vecchiónál elhangzó párbeszéd Greg Haas képzeletének szüleménye: a The Butcher’s Thumb (A hentes hüvelykujja) című politikai thriller olvasója a végén tudhatja meg, hogyan is érinti az orosz szál a Fehér Ház szóvivőjét. A szerzőnek ugyan aligha kell elölről kezdenie a könyves vagy politikai marketinget – a többi közt Bill Clinton ohiói kampánymenedzsere volt kétszer is az 1990-es években –, az orosz ügynökháló nemrégi leleplezése és kiutasítása az Egyesült Államokból külön ráirányítja a figyelmet a most megjelent kötetre.

– Még mindig érezzük ebben a hidegháború hatását. Továbbra is vannak „csontvázak a szekrényben”, még ha az USA és Oroszország csökkenti is az egymásra irányított nukleáris robbanófejek számát. Éppen azért írtam bele egy ilyen szálat a könyvbe, mert úgy gondolom: ezek nem szűnnek meg egyik napról a másikra – mondja Greg Haas a lapunknak az ohiói Columbusból adott telefoninterjúban arra a kérdésre: meddig kísértheti még Washington és Moszkva kapcsolatát az elmúlt évtizedek viszonyrendszere.

A Demokrata Párthoz kötődő, harminc éve a pályán lévő veterán politikai tanácsadónak inkább a média manipulálhatósága jut eszébe a The Washington Post múlt heti, nagy vihart kavart összeállítás-sorozatáról, amelynek témája a „Top Secret America”, a titkosszolgálati és a hírszerzési háló már-már átláthatatlan elburjánzása volt. (A könyv címe maga is a manipulációra utaló metafora, ahogyan a hentes az ujjával rásegíthet a mérlegen a súlyra.)

– Tudja, a média a konkurenciaharcban mindig annak a csapdájába kerül, hogy a következő nagy „sztorira” hajtson –állítja Haas, akinek főhőse, Matt Risen, a sok mindenben George W. Bushra emlékeztető William Kensington elnök szóvivője is igyekszik az orránál fogva vezetni a sajtót.

Haas szerint főleg a képimegoldásoknak van óriási szerepük – így például 2001. szeptember 11-én az a felvétel erősítette meg az amerikaiakban (és Haasban is), hogy Bush a helyzet magaslatán van, amikor egyedül örökítették meg a Fehér Ház gyepszőnyegén haladva, többször is a kamerákba meredve. – Nem hiszem, hogy láttam valaha is amerikai elnököt bármikor is egyedül menni – mondja.

– A kampány sohasem áll le – ez a könyv nyitó- és zárómondata. A „való világban” zajló kampányról, amelynek tétjét a novemberi kongresszusi és kormányzóválasztások jelentik Amerikában, Greg Haas úgy véli: Ronald Reagan és Bill Clinton első kongresszusi „tesztje” esetében – 1982-ben és 1994-ben – sokkal egyértelműbb jelei voltak a szélirány megfordulásának. – Nem vagyok anynyira pesszimista, mint egy éve voltam. Barack Obama mutatói nem is olyan rémesek, mindenképpen jobbak, mint Reaganéi voltak a második évében – hangoztatja Haas. Szerinte a jobboldali radikális, úgynevezett teadélután-mozgalom aktivistái nemigen változtatják meg a szavazói aritmetikát. – Eddig is itt voltak ők, 2008-ban például John McCainre voksoltak. Az 1980-as évek elején volt egy hasonló, csak persze éppen ellenkező előjelű törekvés a Fehér Ház politikájával szemben, a baloldali mozgalom az egyoldalú nukleáris leszerelésért – így Greg Haas, akit inkább a gyűlöletbeszéd, a szélsőséges csoportok, milíciák elterjedése aggaszt. Még ha nem is értenek egyet az elnökkel Afganisztán vagy az egészségbiztosítás kérdésében, nem lenne szabad elfelejteniük, mi forog kockán. Például egy elnökjelölt élete: a (fehér bőrű) demokrata párti politikust felheccelt (fehér) szélsőséges küldi a másvilágra A hentes hüvelykujjában.