A rugalmas megoldások embere
– Öt év alatt tizenötöt éltem – idézte fel 1978–1983 közötti algériai korszakát az önmagát hivatásos diplomatának nevező volt tuniszi és brüsszeli nagykövet, aki egyszermég a lezárt algíri reptérre is kénytelen volt „behatolni”. A Houari Boumediene elnök temetésére érkezett magyar kormánygépről az éjszaka kellős közepén csak így tudta elhozni a küldöttségvezető ott felejtett fekete öltönyét. Most júliustól egy újabb – valószínűleg gyakran rugalmas megoldásokat kikövetelő – megbízatást tölt be. Az ötvenhét éves frankofil közgazdász a 2011-es soros magyar elnökség kormánybiztosa.
– Leginkább projektmenedzsernek lehet nevezni – mondja az elmúlt két évben a protokollfőnöki posztot ellátó Robák a Martonyi János külügyminisztertől kapott új feladatáról. A Boris Viant és Apollinaire-t eredetiben is szívesen olvasó kormánybiztos nem tagadja: több hónapos késést kell behozni az elkövetkező időszakban. Az idő rövidsége miatt minden jel szerint külföldről kell megvásárolni, majd a hazai körülményekhez adaptálni a soros EU-elnökség honlapjának és akkreditációs rendszerének szoftverét. Ebben is, mint más beszerzésekben egyszerűsített közbeszerzési eljárásokra kaptak engedélyt.
A megoldandó feladatok közé tartozik egy úgynevezett „házi médiaszolgáltató” kiválasztása. Olyan televíziós társaságé, amely rögzíti és a többi tévécsatornának továbbítja az eseményeket. Kérdés, hogy ezt a magyar köztévékkel meg lehet-e oldani, ahogyan ezt más elnökségek megoldották, vagy tágítani kell a keresés körét. A jelentkezőknek vállalniuk kell, hogy Budapesten kívül más szóba jöhető helyszínre, Debrecenbe és a Balaton mellé is kitelepülnének.
A jövő év első felében tervezett közel 250 magyarországi eseményre több tízezer embert várnak. Mozgatásukról külön autó- és buszpark fog gondoskodni. A tárgyalások folynak, a limuzinok esetében például már jó ajánlatot kaptak az Auditól. Jó hír a budapestieknek, hogy útlezárásokat csak a május végi állam- és kormányfői csúcs idején kell majd elviselni. A negyven miniszteri szintű konferenciát – melyek közül többet az addigra felújított gödöllői Grassalkovich-kastélyba terveznek – forgalmi dugókat nélkülöző felvezetéssel ígéri megoldani a rendőrség.
Ami a költségvetést illeti, az idei közel 9 milliárd forintos keretből egyelőre hiányzik 2,1 milliárd: ezt elvben külföldi magyar ingatlanok eladásából tervezték biztosítani, csak éppen még egy darabot sem értékesítettek. Közel 5,5 milliárd forint pedig az elnökséggel kapcsolatos személyi többletkiadásokra – szakmai-nyelvi képzésre, külföldi kihelyezésekre, informatikai eszközökre – ment el. Vagyis bő egymilliárd forintból kellene megoldani a többi között a nem túl drága, de a magyar innovációt és tradíciókat kifejezni hivatott szóró- és protokollajándékokat. A turisztikai és vendéglátós szakma segítségével keresnek mesterszakácsot és sommelier-t, azaz hivatásos borkóstolót. Sőt feltett szándék, hogy a brüsszeli hivatalos étkezések menüjében mindig szerepeljen legalább egy hazai bor.
– Sokat lehet tanulni a belgáktól, akik az elnökségi honlap szoftverügyében is nagyvonalú segítséget ajánlottak – mondja Robák. Szerinte a magyar és a belga mentalitásban, így az adófi zetéssel szembeni történelmi berzenkedésben is sok a közös vonás. Nagykövetként Brüszszelben „saját bőrén” tapasztalta, ahogy a keleti bővítés után új szövetségeseket kereső belga diplomácia nyitott a magyarok felé – például azzal, hogy a térség államai közül csak minket hívtak el az öt-hat EU-tagállammal rendezett egyeztetésekre.
Az aktívan focizó, Fradi-, Barcelona- és Arsenal-drukker kormánybiztos 1989 és 1994 között Párizsban közelről látta, ahogy Franciaország – túllépve a poszttrianoni beidegződéseken – Kelet-Közép-Európában Lengyelország után Magyarországot nézte ki második legfontosabb partnerének. A „csatahajó fordulására” jó példa, hogy az adott időszakban a volt szocialista országokba irányuló francia tőkebefektetések fele Magyarországra érkezett, s a politika lényegében követte a gazdaság mozgását. Mindkettőt alapvetően az a megfontolás vezette, hogy felkészüljenek az európai egyesülés utáni helyzetre, nekik is legyen olyan befolyásuk Közép-Európa meghatározó államaiban, mint az ott hagyományosan jó kapcsolatokkal rendelkező Németországnak, és az EU két vezető ereje viszonylag egyforma mértékben képviseltesse magát a Moszkvától elszakadó régióban.
