Járt úton, kitaposott brit ösvényen halad az új konzervatív miniszterelnök, amikor kiáll a török EU-felvétel mellett. Előtte a munkáspárti Tony Blair is markánsan fellépett a török tagsági tárgyalások fenntartása, sőt gyorsítása mellett.

Elemzők sokféleképpen értékelik a brit fellépést. Egyesek szerint London úgy véli, hogy távlati érdeke az, hogy az unió minél lazább államközösség legyen, ne alakuljon ki európai „szuperállam”. Ennek egyik eszköze lehet a bővítésnek meglehetősen laza formája, ami megengedi a török jelenlétet is. A közép-európai, balkáni és balti államok felvétele óta az EU már úgysem a gazdag keresztény európaiak exkluzív klubja, miért ne lehetne tag az a Törökország, amely oly sokat tett a nyugati szövetségért? Cameron ezt azzal erősítette meg –az afganisztáni török részvételre utalva –, hogy lehetetlen állapot, amikor valakinek megengedik, hogy őrizze a tábort, de nem ülhet le a sátorban.

A brit kormányfő dicsérte a török gazdasági fejlődést és a reformok folytatására buzdított. A gázai flottilla elleni izraeli akciót tűrhetetlennek mondta, de felszólította Ankarát, ne szakítson a zsidó állammal. Érdekes eleme volt Cameron egyik megnyilvánulásának, hogy elítélte az európai iszlámellenességet, és a törököket identitásuk megőrzésére buzdította. Ez a kitétel alighanem Berlinnek és Párizsnak szól. A németek és a franciák tagság helyett kiemelt partnerséget kínálnak a törököknek. Más államok mellett Ausztria is élesen ellenzi a török tagfelvételt. Nem véletlenül azok az országok ellenzik a tagságot, ahol népes török, illetve muzulmán kisebbség él. Az integráció nehézségei, a néha bizarr kulturális különbségekről szerzett napi tapasztalatok ezeket a társadalmakat arra ösztönzik, hogy ne akarjanak az EU-ban több, mint hetvenmillió törököt látni.

A vallási, kulturálison kívüli a gazdasági és demográfiai előnyökről, hátrányokról is vitáznak. Kérdéses, hogy az elöregedő Európának éppen a török szinten álló frissítésre van szüksége? Törökországban rendkívüliek a regionális különbségek, s a szociális szint sem európai. Az EU jelenlegi támogatási rendszere feltehetően összeomlana a belépéssel a jelenlegi feltételek közepette.

Nem egyértelmű azonban az sem, hogy mit kíván, hová tart a török elit. A mostani kormányzó erő egyre inkább kelet felé fordul. Nemcsak az izraeliekkel való konfliktus, de az Iránnal folytatott flört is erre utal. Egy török kommentátor írta nemrég, hogy miután országa az ENSZ BT-ben nem szavazta meg az Irán elleni szankciókat, több EU-diplomata ezt úgy értelmezte: Ankara „nincs Európával”.

Magyarország támogatja Törökország integrációs törekvéseit. Az unió globális szerepe és környezetének biztonsága nem képzelhető el Törökország nélkül – tájékoztatta lapunkat a magyar álláspontról a Külügyminisztérium. Törökország komoly eredményeket mutat fel a felkészülési folyamatban, amit az uniónak is el kell ismerni. A 2011. január elsejével munkáját megkezdő magyar elnökség a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok felkészülésének széles körű támogatását és a teljesítmény következetes számonkérését tekinti egyik fő feladatának.

Célunk, hogy fenntartsuk a Törökországgal folyó csatlakozási tárgyalások ütemét – tudatta lapunkkal a Külügyminisztérium.

Cameron brit és Erdogan török miniszterelnök: könnyen szót értenek?