Annak ellenére, hogy a „kémbotrány” presztízsveszteséget jelentett Moszkva számára – többek között azért, mert a hálózat inkább komolytalannak, semmint veszélyesnek bizonyult, érdemi kémkedés nem állt mögötte –, Vlagyimir Putyin személyesen találkozott a tíz ügynökkel. A kormányfő – aki maga is hírszerző volt a nyolcvanas évek NDK-jában –a hét végén újságíróknak megvallotta, hogy a kötetlen beszélgetésen még hazafias dalokat is énekeltek közösen. Ezután Putyin részletesen ecsetelte a kémek áldozatos munkáját, megjegyezve, hogy árulás áldozatai lettek, az árulót név szerint ismeri. „Az ilyenek alkoholistaként vagy kábítószeresként végzik az utcán, mint történt legutóbb is egy árulóval” –mondta Putyin, amit a sajtó a június közepén szívinfarktusban elhunyt Szergej Tretyjakra tett utalásként értett. Az egykori orosz hírszerző tiszt 2000-ben kért menedéket az Egyesült Államoktól. Putyin biztosított mindenkit afelől is, hogy a volt ügynökök megbecsült munkára számíthatnak a jövőben is.

Különösen Anna Chapman, akinek népszerűsége a legmagasabbra szökött: szülővárosában róla szóló csasztuskaversenyt hirdettek, a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR) pedig a helyi törvényhozásba juttatná be a sajtó által nőiessége okán „90-60-90-es ügynöknek” elkeresztelt Annát. (A Kremlközeli „kváziellenzéki” párt 2008-ban hasonló módon parlamenti képviselővé tette meg a polóniumbotrányban elhíresült Andrej Lugovojt, akit a brit hatóságok azzal vádolnak, hogy 2006-ban Londonban eltette láb alól a szigetországba szökött egykori titkosszolgálati tisztet, Alekszandr Litvinyenkót.)

Bár Putyin nem részletezte, hogy milyen munka várhat a bukott ügynökökre, a Trud napilap korábbi hírszerzőknél érdeklődve arra jutott, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a Külső Elhárítási Szolgálat (SZVR) adminisztratív, oktatói pályáján túl az üzleti életben, különösen az állami projektekben részt vevő építőipari cégekben látják szívesen az egykori ügynököket.

Anna Chapman