Az unió hivatalos lapjában kedden jelenik meg a szankciók részletezése, vagyis e naptól a tagállamoknak be kell tartaniuk az új szabályokat, amelyeket azért hoztak, mert attól tartanak, Irán nem békés szándékkal dúsít urániumot, hanem atomfegyverek gyártásának céljával. Az uniós külügyminiszterek ezzel a múlt havi csúcstalálkozón megfogalmazott elveknek szereznek érvényt, amikor megtiltják európai cégeknek, hogy befektessenek az iráni olaj- és gáziparba, vagy korszerű technoló giát adjanak át. Ezen túlmenően befagyasztják azon iráni vállalatoknak a pénzügyi eszközeit, amelyek részesei lehetnek a nukleáris programnak. Engedélyhez kötik a negyvenezer dollárt meghaladó tranzakciókat is.

Ezek az intézkedések túlmennek az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1929. számú határozatában rögzített szankciókon, több iráni vállalatra terjednek ki, s abból indulnak ki, hogy Teheránnak nagy szüksége lenne az európai kapcsolatokra és technológiákra. Irán a világ ötödik legnagyobb olajexportálója, de finomítói kapacitásokkal alig rendelkezik, üzemanyagból például behozatalra szorul. Berlin, Párizs és Róma eddig ódzkodott a szigorúbb büntetéstől, de a nukleáris feszültség politikai eszkalációja miatt végül feladták ellenkezésüket.

A külügyminiszterek ugyanakkor jelzik: békés megoldást szeretnének elérni, s felszólítják Iránt, jelölje ki a tárgyalások felújításának a dátumát, amikor az EU külügyi főképviselője, Catherine Ashton tárgyalóasztalhoz ülhetne a nukleáris vita tisztázására. A tanácskozásokon hat ország – a BT állandó tagjai és Németország – képviselteti magát, s az unió külügyi megbízottja vezeti a küldöttséget. A diplomaták nem tagadják, hogy Iránnak is joga van az atomenergia békés célú alkalmazására, s e tekintetben megnyugtató megoldást akarnak, egyben készek a kapcsolatok teljes felújítására. Valószínűleg nem véletlen, hogy Teherán – épp a szankciók bejelentése után – tegnap jelezte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek, hogy „feltételek nélkül hajlandó ismét tárgyalóasztalhoz ülni”.