Még januárban Yang Yiwen, Doncheng kerületi kormányának vezetője jelentette be, hogy a Gulouként ismert negyed 12 hektárnyi részét fogják 5oo millió RMB (75 millió dollár) költséggel az „idő kulturális városává” változtatni. Az „idő” arra utalás, hogy a Dob- és a Harangtorony évszázadokon át az óra haladtáról tájékoztatta a környékbelieket. A rekonstrukciós terv részletei nem ismeretesek, lényegében annyi hangzott el, hogy a Qing-dinasztia korára emlékeztető belső udvaros házakat, múzeumot, közparkokat és üzleteket képzelnek el ide, 2012 végére. S szó van egy hosszabb távú elképzelésről is: a légvédelmi célokra épült több kilométernyi bunkeralagútból föld alatti parkolót, szórakoztató- és bevásárlóközpontot hoznak létre, amely egészen az ugyancsak turisztikai látványosságnak számító Lámatemplomig húzódik majd.

A két toronnyal jellemzett negyed egyike Peking azon megmaradt kevés városrészének, amely az egykori fővárosra emlékeztet. Mint az angol nyelvű China Daily írta, nem véletlen, hogy a januári bejelentés heves vitákat indított el a városvédők körében. A cikk megszólaltatta Hu Shuzhongot, a nem kormányzati Kulturális Örökségvédelmi Központ alapítóját, aki arra emlékeztetett, hogy hiába vettek részt az állami adminisztráció szakértői a Tiltott Várostól délre lévő Qianmen felújítási projektjében: a régi hangulat helyett egy Potemkinbevásárlóutcát produkáltak.

Félő, hogy egy mesterséges turistalátványosság születik a Gulou negyed helyén is, amely pedig az utóbbi egy-másfél évtizedben rendkívül felkapottá vált mind a helybéli kínaiak, mind a turisták, a fővárosban dolgozó külföldiek körében éttermeivel, bárjaival, teázóival, hangulatos kis üzleteivel. A hátteret a környékbeli hutongok szűk utcácskái, többnyire szürke házai adják.

Egy évtizeddel ezelőtt – tehát még jóval az olimpia miatti hatalmas fejlesztéseket megelőzően – pekingi tudósítóként átéltem, miként tűntek el az utcai zöldség- és ruhapiacok, emeltek helyettük bevásárlóközpontokat. Akkor kezdtek hozzá a hutongok lerombolásához is, napjainkra talán negyedrészük, ha áll még. Érthető volt a szándék: méltó főváros kialakítása, összhangban a kínai gazdaság hihetetlenül dinamikus fejlődésével. Tény, hogy számos hutong házaiban nem volt vezetékes víz, csak közösségi mosdó.

Gulou védői most azt javasolják, hogy a „az idő kulturális városát” ne dózerolással hozzák létre, hanem a régi házak felújításával, korszerűsítésével.