A magyar doktorok is szeretik a brit kórházakat
A Daniel Ubani okozta két haláleset nyomán ismét kiéleződött a vita a Nagy-Britanniában dolgozó külföldi orvosok felkészültségéről. Vajon tényleg szükség van-e rájuk? – vetik fel sokan. A gond az, hogy egyre kevesebb családi orvos hajlandó esti-éjszakai, illetve hétvégi ügyeletet teljesíteni.
A külföldi munkaerő iránt általában nem sok lelkesedést mutató Daily Mail tényfeltáró cikkben foglalkozott a krónikus problémával, és kiderítette, hogy az alapellátásért felelős egészségügyi hatóságok harmada kénytelen távolról, Litvániából, Lengyelországból, Németországból, Magyarországról, Olaszországból és Svájcból importálni orvosokat. A „beugrók” fizetése óránként száz font, amivel a jelek szerint mindenki jól jár...
Egy öt évvel ezelőtt kötött megállapodás értelmében ugyanis – évi hatezer fontos fizetéselvonás ellenében – a családi orvosok 90 százaléka nem nyújt esti vagy hétvégi szolgáltatást. Keresetük ennek ellenére meghaladja az évi százezer fontot. A különféle orvosi szervezetek már pedzegetik ennek felülbírálását, főként amiatt, mert az Európai Unióból érkező ügyeletes orvosok így tulajdonképpen két ország között pendliznek, azaz kimerültségük két helyen is bajt okozhat.
Egyre több fórumon sürgetik a vendégorvosok felkészültségének és angolnyelv-tudásának ellenőrzését. A General Medical Councilt (GMC) azonban köti az európai uniós szabályozás, vagyis kénytelenek elismerni a tagországokban szerzett diplomát. Maguknak a munkaadóknak kell tehát meggyőződniük arról, hogy a jelölt megfelel-e a követelményeknek.
A nagy-britanniai álláslehetőségek honfitársainkat is érdeklik, a GMC jelenleg 1150 magyar orvost tart számon. Ám a velük folytatott beszélgetésekből az is kiderül, hogy nemcsak a jobb fizetések indokolják a brit egészségügy vonzerejét. Sok, magára adó, önérzetes fiatal orvos nehezen viseli a magyarországi paraszolvencia intézményét, de hangsúlyozza, hogy az alapfizetésből szinte lehetetlenség megélni. Nagy-Britanniában viszont még a legalacsonyabb orvosi jövedelem is lehetőséget nyújt egy szerény megtakarításra. Szervezettebb a rezidensképzés, és bár a fiatalokra itt is komoly nyomás nehezedik a kórházi ügyeleti beosztással kapcsolatban, az éjszakai munka végeztével valóban haza tudnak menni pihenni. A brit egészségügyben ráadásul élesen különválik egymástól az állami és a magánellátás, ami világos viszonyokat teremt az intézményekben és a betegek hozzáállásában egyaránt.