Halálos helyettesítés: túladagolt a vendégorvos
Érdekes módon a németek nemigen foglalkoztak az üggyel – egészen mostanáig. A tapasztalt orvosnak tartott Ubaninak –egy újabb gyanús haláleset miatt – most Németországban is újra kell vizsgáznia, hogy megtarthassa az engedélyét.
Az Ubani-ügy sok szempontból precedensértékű: rávilágít arra, hogy a munkaerő szabad áramlása olykor problémákat is rejthet, és ezekre a hatóságoknak jobb idejekorán felfigyelniük. Felülbírálhatja-e egy helyi hatóság a külföldi orvos szaktudását és nyelvtudását? Az EU szerint nem, ám a britek szerint erre bizony szükség lenne. Egy nem uniós országból érkező orvosnak például nemcsak nyelvvizsgát kell tennie, hanem egy háromórás, komoly szakmai teszten kell átverekednie magát, klinikai gyakorlaton kell részt vennie, valamint 16, egyenként ötperces minipróbán is meg kell felelnie. (Tavaly a jelentkezők közel ötven százaléka megbukott).
Ezzel szemben egy bármely uniós tagállamban diplomázott orvos nyugodtan ki-be járkálhat az országba, és minden további nélkül beteghez engedik. Ki hallott már ilyet? – füstölög Hamish Meldrum, a Brit Orvosi Szövetség elnöke.
A külföldi orvosok hétvégi vagy esti ügyeletben való alkalmazása jellemzően angol gyakorlat, tekintve, hogy a helyi orvosok ezt nem szívesen vállalják. Így aztán „uniós segítségre” szorulnak: nem ritka, hogy egy német doktor otthon végigdolgozza a hetet, aztán felül a repülőre, két napot ügyel a briteknél, majd visszarepül Németországba. Jó keresetkiegészítés, de kérdés, meddig lehet ezt bírni?
A gyakorlatot a német orvosi kamara alelnöke, Frank Ulrich Montgomery is helyteleníti, ám a pénz (az európai mércével nem épp túlfizetett) német orvosoknál is nagy úr. Az ügyeleti munkára időközben szabályos iparág épült Angliában, az orvosközvetítő cégek is szépen megszedték magukat. Mindez addig rendben is van, amíg nem a beteg bőrére megy a játék – figyelmeztet a brit GeneralMedical Council.
Ubani esetében például az történt, hogy a német orvos öszszesen három órát aludt, mielőtt a cambridge-i körzetben munkába állt. Angoltudását senki sem ellenőrizte, mint ahogy arról is elmulasztották tájékoztatni, hogy egy angol körzeti orvos táskájában egészen más gyógyszerek lapulnak, mint a Németországban megszokottak. Így történhetett meg, hogy a vesekőre panaszkodó férfinak olyan fájdalomcsillapítót adott be, amit Németországban kizárólag a kórházakban, szigorú ellenőrzés mellett használhatnak, a briteknél viszont közkézen forog. Ubani az adagolással sem volt tisztában, és csekély angoltudása miatt a családdal sem tudott kommunikálni.
Gray halála után Ubanit őrizetbe vették, és eltiltották a szigetországi praxistól. Ám hazautazhatott, a britek kiadatási kérelmét a német hatóságok elutasították. Az orvosnak több mint 20 éves szakmai gyakorlata volt, dolgozott sebészként és plasztikai sebészként is, vagyis tapasztalatlansággal senki sem vádolhatta. Ubani ügyvédje egyenesen azt üzente a briteknek, hogy jobban tennék, ha pereskedés helyett a saját egészségügyüket hoznák rendbe...
Tavaly végül halált okozó gondatlanság miatt kilenc hónap felfüggesztett börtönre és 5000 eurós pénzbüntetésre ítélték – de az engedélyét megtarthatta, és tovább dolgozhatott Németországban. Egészen mostanáig: nyilván a brit nyomástól nem teljesen függetlenül, idén augusztusban a 67 éves Ubaninak ismét le kell tennie a vizsgáit. Szakértői testület fogja kivizsgálni, hogy szakmailag megfelelő-e a tudása; ha kételyek merülnek fel, akkor eltiltják az orvosi pályától.
Az orvosok „szabad áramlását” azonban az Ubani-ügy sem fogja megakasztani. A diplomák európai elismerésének köszönhetően szinte bárhol állást vállalhatnak a doktorok – feltéve, hogy regisztáltatják magukat, és megkapják az engedélyt. Kereslet van, mert orvost képezni drága mulatság: a német kórházak évek óta Ausztriába járnak „orvost vadászni”, itt momentán túlképzés van, viszont adott a magas színvonal és a németnyelv-tudás is. A felmérések szerint a páciensek különösen ezt értékelik: a külföldi orvosok megítélése nemegyszer attól függ, hogy sikerül-e megértetniük magukat a helyiekkel.
A szabad munkavállalással egyébként az Euractiv felmérése szerint az európai orvosok is elégedettek, sőt azt szeretnék, ha a legtöbb szakorvosi területen is megvalósulna a diplomák kölcsönös elismerése. Az már a munkáltató felelőssége, hogy kit alkalmaz – éppen, mint a hazai orvosok esetében.
