Az elnöki palota előtt állunk. Hatalmas tömeg gyűlt itt össze az április 10-i szmolenszki repülőkatasztrófa utáni napokban. Most lehetünk vagy húszan. Pár csokor, gyertyák. Egy sírós arcú aszszony az egyik áldozat édesanyja. Szerette fotóját tartja a kezében. Két idősebb asszony hangosan beszél. „Lengyelország a tolerancia hazája, de én már nem vagyok toleráns!” - kiáltja az egyik, mire a másik egyetértően azt mondja: „Nincs is már Lengyelország!” A palota előkertjében egy fakereszt áll. Több cserkészszervezet állította a katasztrófa utáni napokban. Az elnöki hivatal megpróbálta eltávolítani – hatalmas vihar tört ki. Most aláírásokat gyűjtenek a kereszt védelmében. A palota előtti tér az elmúlt hetekben a konzervatív jobboldal és katolikus-nacionalista erők fő gyülekezőhelye lett. Aki a kereszthez nyúl, az nem lengyel! –kiáltja egy izgatott férfi, aki vele szemmel láthatóan egyetértő társával vitatkozik.

Az út másik oldalán is aláírásokat gyűjtenek. Baloldali diákok követelik a kereszt eltávolítását a közterületről, mivel az sérti az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos elvét. A kis kempingasztalon gyűlnek az aláírások az íveken. Az egyik diák, a forróságban is anarchistához illő feketében azt magyarázza egy idős hölgynek, hogy a kereszt törvénysértő módon került a palota elé. A nénit ez nem győzi meg, s azt ordítja a fiú arcába, hogy csak a judeobolsevikokat zavarja a kereszt.

Kora este kellemes vacsoránál ülünk egy középkorú üzletasszonnyal. Kérdem, mit gondol a lengyel „keresztes háborúról”. Joanna asszony legyint, s azt mondja, hogy ez csak a politikusokat és a médiát foglalkoztatja. Őt például egyáltalán nem érdekli, hiszen Lengyelországnak annyi más fontosabb ügye van. Annak mindenesetre örül, hogy nem a konzervatív Jog és Igazságosság párt (PiS) elnöke nyert, mert Jaroslaw Kaczynski tovább folytatná, amit miniszterelnökként tett. Szembeállítaná a lengyelt a lengyellel, Lengyelországot a szomszédaival. Ő egyébként nem tagadja, hogy az elhunyt elnök ikerfivére érdekes ember, akinek van víziója Lengyelország jövőjéről. „De ezzel a vízióval nem lehet élni”– teszi hozzá. – És Donald Tusk, ő tudja, mit kell tenni? „Ő pragmatikus politikus, aki elsősorban jó kormányzást akar, a lehető legtovább. A konfliktusokat pedig elkerüli. Eddig a vele szembenálló elnökre hivatkozott, miért késlekedik a reformokkal. Kíváncsi vagyok, mit tesz majd, amikor az ő embere költözik a palotába.”

Tusk embere, Bronislaw Komorowski, aki a Polgári Platform színeiben nyerte a választást, hamarosan megkapja a palota kulcsát. Augusztus 3-án a keresztet is átviszik a közeli Szent Anna-templomba. Lesz felvonulás, ünnepélyes szentmise is ebből az alkalomból, s készül a szmolenszki katasztrófa áldozatainak emlékműve is. A dolog persze nem ennyire egyszerű, mert a PiS máris újra kezdte a kampányt. Képviselői különbizottságot szerveztek, hogy a „szmolenszki bűntény” körülményeit megállapítsák. Azt sugallják, hogy Tusk és Putyin együtt okozták a szerencsétlenséget, csak hogy megszabaduljanak az elnöktől. Az ellenpártnak is megvan a maga összeesküvéselmélete. Az utca ezzel nem sokat törődik. Turisták áramlanak a belvárosban, a kávézók tele vannak. A tömeg az áruházakba megy. Tart a nyári kiárusítás

Varsó, 2010. július

Az elnöki palota előtti emlékhely