Szerb kezdeményezésre az ENSZ Közgyűlése azt a kérdést tette fel a bíróságnak, hogy Koszovó 2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltott függetlensége összhangban van-e a nemzetközi joggal. Így azonban esélyt adtak a Nemzetközi Bíróságnak (ICJ), hogy nagyon szűken értelmezze a kérdést. – Azt nem tiltja a nemzetközi jog, hogy valaki kikiáltsa például a Dunántúli Köztársaságot, de azt már igen, hogy ezt Ausztria minden esetben elismerje – magyarázza a jogász. Szerbiának inkább az államelismerés kérdésére kellett volna fókuszálnia, amit azonban nehezen fogadtathatott volna el a közgyűlésben. Ott így is csak 77 ország szavazott a szerb kezdeményezés mellett, hat ellene, 74 pedig tartózkodott.

Az ICJ alaposan leszűkítette a vizsgált területet: bevallottan nem foglalkoznak a függetlenség kikiáltásának jogával, csak azzal, hogy összeegyeztethető-e az a nemzetközi joggal (vagyis, hogy van-e ezzel kapcsolatos tiltó norma). Nem foglalkoznak a nyilatkozat jogi következményeivel, nem vizs-

gálják Koszovó államiságának kritériumait, és kizárják az elismeréssel kapcsolatos kérdéseket – értelmezte a csütörtöki bejelentést Kajtár.

A nemzetközi jogász egy „jóindulatú csúsztatást” is talált a bíróság indoklásában. Szerbia érvelésével ellentétben a bíróság úgy ítélte: nem a koszovói (átmeneti) közgyűlés, hanem egy új entitás, a függetlenségi nyilatkozatba foglalt „a nép demokratikusan megválasztott vezetői” – valójában a közgyűlés tagjai és Koszovó államfője – kiáltották ki a függetlenséget, ezért nem vonatkoznak rá az ENSZ BT korábbi határozatai.

Kajtár Gábor szerint adott esetben fel tudják használni a bíróság véleményét a különböző, elszakadásra áhítozó területek. – Az veszélyes lehet, hogy a bíróság kimondja, a nemzetközi jog nem tiltja, bárki kikiáltsa a függetlenségét – mondja a nemzetközi jogász, hangsúlyozva azonban, hogy Koszovó esete nagyon egyedi, és egy hosszú folyamatot zár le. Ugyanakkor nem tartja elegánsnak, hogy a bíróság nem használta ki az alkalmat és nem tért ki a hagyományosan gyarmatosító, illetve a gyarmatosított-elnyomott népek kontextusában értelmezett önrendelkezési jog szélesebb, XXI. századi körülményekre való alkalmazásának problematikájára.