Taktikázás a kubai foglyokkal?
Nem világos, hogy a csoportból még hátralévők élnek-e majd a spanyol befogadási lehetőséggel. A kérdésre a már szabadult társaik irányították rá a figyelmet hétfői madridi sajtótájékoztatójukkal, amikor csalódottságuknak adtak hangot, mondván a spanyol kormány nem teljesítette vállalásait. Madrid egyik külvárosában, az egyszerű „Welcome” hostelben kaptak ideiglenes szálláshelyet családtagjaikkal együtt, s vajmi keveset tudnak további sorsukról. (A spanyolországi majd 20 százalékos munkanélküliség közepette rózsás állásra nemigen számíthatnak.) Kifogásolták, hogy vízumuk nem politikai menekült státuszt rögzít, ezzel is érzékeltetve, hogy a fejük felett állapodott meg Havanna és Madrid. Így nehezebb a procedúra, ha tovább kívánnának utazni, például az Egyesült Államokba. Washington, bár tett ígéretet foglyok befogadására, ám azzal a kitétellel, hogy a vízumot a kubaiaknak az USA havannai érdek-képviseleti irodájánál kell kérelmezni.
A volt foglyok közleményük politikai részében világossá tették: nem értenének egyet azzal, ha az Európai Unió – a szabadulásukra hivatkozva – módosítaná az 1996-ban elfogadott úgynevezett közös álláspontot, amely Kuba demokratizálásától teszi függővé a kapcsolatok javítását. Mert szerintük Kubában semmi sem változott. Márpedig Moratinos spanyol külügyminiszter már ki is fejezte reményét, hogy az unió kész lesz felfülvizsgálni a Havanna által kifogásolt álláspontot.
Ha a 75-ök közül még börtönben lévők mind élnének a madridi ajánlattal, akkor a kubai ellenzék meghatározó egyéniségeinek többsége hagyná el az országot. Velük távoznának az Asszonyok fehérben mozgalom tagjai is. Havanna egyébként kész további foglyokat is elengedni.
A külvilág bírálata fő tüskéjének kiiktatásával a Castro-rendszer időt nyerhetne, esetleg hozzájuthatna hitelekhez is (nem is beszélve az amerikai embargó enyhítéséről), amire nagy szüksége lenne a súlyos helyzetben lévő gazdaságnak. A mostani szűk mozgástér nem kedvez a Raúl Castro által ígért reformok bevezetésének sem.
