Cameron a BP árnyékában
Brit kormányfők washingtoni látogatásának minden pillanatát árgus szemmel követik a brit újságírók, a legendás „különleges viszony” meglétének vagy hiányának legapróbb jelére is ügyelve. MígTony Blair és George W. Bush a várakozásokkal ellentétben szívélyes kapcsolatot tartott fenn, addig Gordon Brown és Barack Obama nem találta meg egymással a hangot.
Az előzmények után tehát nem véletlen, hogy Cameron kérte, a közvélemény ne foglalkozzon „megszállottan” a viszonnyal. Mint hangsúlyozta, nem szabad „vak lojalitást” várni az Egyesült Királyságtól az Egyesült Államok iránt, annak ellenére, hogy ő személyesen „szégyentelenül Amerika-párti”. Az amerikai elnök ugyanakkor szkeptikusabb Nagy-Britanniával szemben, mint elődei voltak. Ezért az eredeti tervek szerint nem szánt többet, mint egy jó órát londoni vendégének, és ami még barátságtalanabb gesztus: nem hívta meg vacsorára a Fehér Házba.
A megbeszélések egyik központi kérdése az afganisztáni misszió jövője volt. Liam Fox védelmi miniszter a napokban kijelentette: a brit arcvonalbeli támadó egységek 2014-re kivonulnak a közép-ázsiai országból. Az előzetes napirendet, melyen Cameron egyik kedvenc projektje, a világméretű szabad kereskedelem fellendítése is szerepelt, felborította azonban a BP immár három hónapja tartó környezetvédelmi drámája a Mexikói-öbölben. Obama elnök számos alkalommal intézett már kirohanást a vállalat ellen. A feszültséget csak fokozta, hogy Cameron indulása előtt négy New York-i, illetve New Jersey-i szenátor személyes találkozást kért a brit kormányfőtől, hogy megvitathassák a 270 személy halálát okozó lockerbie-i repülőgép-robbantás egyetlen elítéltje, Abdelbaszet Ali al-Megrahi múlt év augusztusi szabadlábra helyezését. A PanAm 103-as járatának 259 áldozata közül a legtöbben ebből a két államból származtak. Cameron, ha vonakodva is, végül eleget tett a lapzártánk után megvalósult felkérésnek.
A szenátorok azt az információt kívánták körüljárni, hogy a BP szerepet játszott-e Al-Megrahi kiszabadulásában. Az olajés gázipari óriás a brit kormányra gyakorolt nyomással vonzó koncessziókhoz próbált volna jutni Líbiában. Cameron abban a szerencsés pozícióban van, hogy a végül nem is a kialkudott fogolyátadási szerződés alapján, hanem méltányossági okokból kiengedett „líbiai beteg” szabadlábra helyezése ellen egy éve a leghatározottabban tiltakozott. A Downing Street eleve arra az álláspontra helyezkedett, hogy az előrehaladott prosztatarákban szenvedő Al-Megrahinak az autonóm skót kormány kegyelmezett meg. (Al-Megrahi egyébként azóta is él.) A BP ugyan elismerte, hogy lobbizott a fogolytranszfer-tárgyalások felgyorsítása érdekében, de nincs bizonyíték ennek nyomán elnyert üzletekre.
