Cameron bevonná a népet
A konzervatív vezető elsőként négy területet jelölt ki, köztük Liverpoolt és a londoni Sutton kerületet, ahol csoportokba tömörült egyének és nagyobb közösségek lehetőséget kapnak például arra, hogy kivásároljanak egy vidéki kocsmát, megszervezzék múzeumok meghosszabbított nyitva tartását, vagy véleményt nyilvánítsanak az illetékes önkormányzat költségvetéséről. Elképzelhető például, hogy szerveződések átveszik a helyi közlekedés bonyolítását, így maguk alakíthatják a menetrendet és javíthatnának a pontosságon.
A kétkedő közvélemény azonnali kérdése volt: miből fogja fi nanszírozni Cameron a „minden hatalmat a népnek” nagy ötletét? A liberális–konzervatív koalíció erre egy, a munkáspárti kormány által elfogadott törvényt aknáz ki, mely lehetővé tette a legalább tizenöt éve érintetlen, „alvó” bankszámlák felhasználását a közjó javára. A mintegy 400 millió fontra (több mint 136 milliárd forint) rúgó keret és az ezt kiegészítő, a magánszektorból érkező befektetések kezeléséért a Big Society néven most létrehozott bank lesz felelős. A 39 éves miniszterelnök szerint „hoszszú évek felülről lefelé való kormányzati stílusa az embereket állami segítségre váró passzív elfogadókká, eleven közösségeket unalmas, lelketlen klónokká, motivált közszolgákat kormányzati célok kiábrándult, lelketlen bábjaivá változtatta”. Cameron hatalmas kulturális változást helyezett kilátásba, remélve, hogy az emberek a jövőben nem fordulnak állandóan tisztviselőkhöz, helyi hatóságokhoz és állami szervekhez segítségért, hanem helyi környezetükben és közösségükben megtalálják a választ.
Az első kritikákmáris elhangzottak, mégpedig a munkáspárti vezetésre pályázó jelöltektől. Ed Balls árnyék-oktatási miniszter szerint a cél a figyelem elterelése a munkahelyek bezárásáról és a közkiadások csökkentéséről. Ed Miliband pedig egyenesen „cinikus kísérletnek” nevezte a tervet. Önkéntes, civil mozgalmak komoly kihívásnak tekintik szerepüket, hiszen a megszorító intézkedések következtében kevesebb pénzzel gazdálkodnak.
