Vegye el a merénylő özvegyét!
A dolog különösnek vagy jelentéktelennek tűnhet, de ez a ritka hírek egyike, amely egyáltalán nyilvánosságra került az al-Kaida iraki tevékenységéről. Terrorizmus-szakértők és mások elemezték abban a reményben, hogy kulcsot kapnak a csoport erejének felméréséhez, hiszen az továbbra ismeghatározó része az iraki felkelésnek.
Mindenesetre értelmezni egy utasítást, amely eddig csak élőszóban terjedt, kicsit olyan, mint a madárjóslás, a vélemény leginkább attól függ, ki fogalmazza meg. A terrorizmus elemzői, nem meglepően, egészen más álláspontot foglalnak el, mint az újonnan házasodott dzsihadisták, akik megkísérlik, hogy teljesítsék vélt kötelességüket. De a fatvát még a kívülállók között is különbözőképpen értelmezik: a gyengeség vagy az okosság jeleként; ésszerű tettként vagy merő cinizmusként, amely összekeveri az érzelmeket és a politikát.
Az előbbi véleményt Malcolm Nance képviseli. Korábban az amerikai hírszerzés tisztje volt Irakban, és az Irak terroristái – az iraki felkelés stratégiája és taktikája belülről című könyv szerzője. Számára a házasodási felhívás „a küldetés teljes kudarcának elképesztő beismerése”, ha meggondoljuk, milyen központi szerepet játszottak az öngyilkos bombamerényletek az al- Kaida mezopotámiai taktikájában.
Nance szerint „a jelenlegi vagy jövendő harcosok felszólítása, hogy vegyék feleségül az özvegyeket, kétféle törekvést jelenthet. Vagy azt, hogy újra összetartóbbá tegyék a törzseket.
Vagy pedig azt, hogy teljesen feladták ideológiai alapállásukat, amely szerint a harcosok feladata Irakba jönni, s itt meghalni öngyilkos merényletekben.” Mindkét lehetőség rendkívül érdekes. Ha az elsőt vesszük, az a következőre utal: hisznek benne, van még reménysugár, hogy az ezekhez az iraki nőkhöz fűződő vérségi kapcsolatok valamelyes védelmet nyújthatnak nekik egy országban, amely meg akar szabadulni tőlük. Ha a második lehetőséget vesszük, az lényegében harcosaiknak szóló felhívás: telepedjenek le, kapjanak földi jutalmat feleség, gyermekek képében, és alapozzák meg a dzsihádisták új nemzedékét.”
Malcolm Nance szerint a fatva „oly mértékben kétségbeesett hangú”, hogy az csak a szervezet legmagasabb szintjeiről érkezhetett.
Brian Fishman, a New America Foundation közpolitikai intézet terrorelhárító szakembere nem ilyen derűlátó. Szerinte a csoport az elmúlt hónapokban meggyengült – tagjainak, legfontosabb vezetőinek tucatjait megölték vagy elfogták. Ám ez nem jelenti, hogy végük van. Fishman úgy véli, a fatva egyszerűen gyakorlati mód arra, hogy apadó pénzügyi eszközeiket eljuttathassák talán több ezer elszegényedett özvegyhez és gyerekeikhez.
„Fontos figyelembe venni az Iraki Iszlám Állam szervezeti felelősségét” – hangsúlyozta. „Jóllehet mi arra összpontosítunk, hogy erőszakot teremtenek, könyvelési adatok és más dokumentumok arra utalnak: sok időt, energiát fordítanak arra, hogy pénzbeli és másfajta támogatást nyújtsanak a »mártírok« családjának. Az özvegyek feleségül vételére szóló buzdítás valószínűleg kísérlet, hogy gondoskodjanak róluk olyan időszakban, amikor maga a szervezet korlátozott forrásokkal rendelkezik.”
„Ami viszont nem jelenti, hogy a csoportnak vége, vagy hogy ki fog múlni” – tette hozzá.
Dijála tartományban, Bagdadtól keletre, a fatva kevesebb mint három hét alatt mintegy 70 házassághoz vezetett az al-Kaida mezopotámiai szervezetének tagjai, rokonaik és társaik szerint. Ezt egy iraki újságírónak mondták, aki a The New York Times megbízásából kérdezte őket.
Mig Dijála a csoport megmaradt erős bástyáinak egyike, az a tény, hogy ennyien vetik bele magukat idegennel kötött házasságba, alkalmasint tükrözi, milyen messze van még az amerikai hadsereg és az iraki kormány a céljától, az al-Kaida eltávolításától.
A szervezet egyes tagjai elmondták, hogy harmadik vagy negyedik feleségükként vesznek el özvegyet. Ám sok újdonsült férj a csoport legelszántabb, kipróbált agglegény harcosai közül kerül ki, akiket eddig csak a behatolók és azok iraki szövetségeseinek a meggyilkolása érdekelt.
„Egyedül éltem, és tiszteletre méltó ügynek szenteltem magam” – mondta a harci álnevét használó Ebe Hafsah al-Obeidi, aki özvegyet vett el. „Számunkra a feleségben az a legfontosabb, hogy türelmes legyen és hívő, hogy segítse férjét az iszlám szolgálatában, erősítse annak akaratát, hogy harcoljon a megszállók és az árulók ellen.”
Egy másik harcos, Abu Muhammad al-Zaidi elmondta: akár 315 ilyen özvegy is lehet Baqubában, Dijála fővárosában. Al-Zaidi (aki ugyancsak harci álnevet használ), elmondta, hogy három felesége van, köztük egy al-Kaida-özvegy, akit még a fatva előtt vett el. Azt tervezi, hamarosan még egy özvegyet vesz feleségül.
„Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint összeházasodni az al-Kaida egy mártírjának özvegyével, akinek férje élete javát a hitetlenek, a megszállás elleni harcnak szentelte” – mondta.
Um Obada egy nemrég férjhez ment özvegy beceneve. Mint elmondta, első férje 2006-ban vesztette életét egy amerikai-iraki katonai járőr elleni támadásban. Anyagilag azóta is küzdelmes helyzetben volt, s egy hete egyezett bele az új házasságba, miután egyszer látta új férjét.
„Olyan jellemvonást találtam benne, amely az iszlámot szolgálja. Az újraházasodás nem tilos, így beleegyeztem, anélkül hogy korábban ismertem volna. Jó erkölcsű, türelmes és mudzsahedin – s minden mudzsahedin asszonynak erre van szüksége” – mondta.
A dzsihádisták iraki ellenségei közül néhányan mindenesetre árnyaltabb képet formálnak a fatváról. Husam al-Majmi az Ébredők Tanácsának vezetője. Ez a korábbi felkelők egyik csoportja, amely most szövetségben van az amerikaiakkal és az iraki kormánnyal. A férfi több rokona tagja a mezopotámiai al-Kaidának, és al-Majmi nagyon is tudatában van: az al-Kaida-tagoknak gyakran vannak társadalmi és törzsi szálaik, amelyek egybeesnek a tanács tagjaiéval. Szerinte a fatva elsősorban azt szolgálja, hogy összetartsa a dzsihádistákat, egyúttal képességüket a titoktartásra. „Ily módon továbbadhatják egymásnak információikat, a hírszerzési értesüléseket, és biztosak lehetnek benne, hogy azok köztük maradnak” –mondta. Az ilyen összetartást, a feltehetőleg vak hűséget az ügyhöz veszélynek tartja a maga csoportja számára.
Mi történne, ha az ő harcosainak egyike jönne kísértésbe, netán törzsi szálak kapcsán, hogy al-Kaida-özvegyet vegyen el? Al-Majmi azt ajánlaná az illetőnek, ne tegye, hiszen az asszonyt feltehetően jobban érdekli, hogy mártír legyen, mint hogy feleség. „Attól félnénk, hogy a nők felrobbannak velünk” – tette hozzá kuncogva.
Ez a kimenetel persze abszurdnak tűnik. Ám napjaink Irakjában fekete humornak és valós lehetőségnek egyaránt elmegy.
A cikk 2010. július 11-én jelent meg a The New York Times hasábjain.
