Kitörés készséggel
Arra, hogy a nógrádi város iskolai rásegítő programjában részt vevő valamennyi gyerek hozzáférhet majd azokhoz a számítógépekhez, amelyeket Jeffrey D. Levine, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének első beosztottja adott át az amerikai külképviselet nevében.
– Egy újabb esély, hogy ne vesszenek el a gyerekek – mutat a bátonyterenyei önkormányzat által biztosított földszintes épület egyik termében beszerelt asztali gépekre és monitorokra Berki Judit. A tíz évvel ezelőtt civil kezdeményezésre indult Tanoda vezetője szerint a komputeres ismeretek és az angol nyelv alapszintű elsajátítása is felemelkedési lehetőséget teremt a korábbi bányászvárosban élő, döntő többségében halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számára.
Bár közel húsz tanár ad különböző tárgyakból különórákat és segít a házi feladatokban, a kizárólag pályázati pénzekből fenntartott, 16-17 millió forintos éves költségvetéssel működő Tanoda hangsúlyozottan nem iskola. Inkább rásegítő-korrepetáló és szabadidős központ. Egyben életmódbeli, a társadalmi együttélés szabályait közvetítő tanácsadó. S nem utolsósorban egy olyan hely, ahol a többségében roma gyerekek rendszeresen kapnak napi egyszeri étkezést. – Ezek a fiúk és lányok semmivel se tehetségtelenebbek, mint a jobb szociális helyzetben lévő kortársaik. Csak éppen másfajta figyelmet, másfajta törődést igényelnek – magyarázza a szociális munkás és pedagógus.
A Tanoda módszerét még egy 1992-es bajorországi tanulmányútról hozta haza. A Duna menti Straubingban közelről figyelhette a török és a szinti (cigány) gyerekek felzárkóztatását segítő programot. Az állandó fegyelmezés helyett a készségfejlesztés áll a középpontban – magyarázza az ötvenhárom éves asszony. Ha egy nehezen kezelhető, nehéz családi háttérrel bíró gyerek a táncban, a zenélésben vagy éppen a fekve nyomásban tűnik ki, akkor e tehetségének felkarolásával próbálják megmenteni az elkallódástól. Ösztönzőnek szánják a hosszú folyosó falát díszítő, roma származású képzőművészek alkotásait is.
Jeffrey D. Levine szerint a Tanoda azért is fontos kezdeményezés, mert igyekszik pótolni a biztos családi hátteret. A Kaliforniában született, anyai ágon magyar származású diplomata egy ideig önkéntesként dolgozott Washington egyik főleg feketék lakta szegénynegyedében. Például olyan iskolában, ahol az afroamerikai tanulók elsöprő többsége csonka, szétesett, gyakran mindkét szülőt nélkülöző családból származott.
Az újságíróból lettdiplomata pályafutása során dolgozott Limában, Kuala Lumpurban, Alexandriában és Szófiában. Bulgáriában találkozott először a roma integráció problematikájával. S Budapesten is értetlenül állt azon felfogás előtt, hogy a romák tulajdonképpen rászolgáltak az ellenséges, kirekesztő megítélésre. – Bátonyterenyén nem roma gyerekeket, hanem segítségre szoruló gyerekeket láttam – mondta lapunknak. Tisztában van azzal, hogy a romák helyzete komoly és összetett probléma Magyarországon is. Alapvetően mégsem etnikai, hanem gazdasági oldalról közelíti meg a kérdést. – A roma közösségek ugyanolyan segítségre szorulnak, mint a mélyszegénységben élő más társadalmi rétegek – hangoztatta a Washingtonba rövidesen visszatérő diplomata, aki családja ajándékaként egy televíziót és egy számítógépes játékkonzolt is vitt Bátonyterenyére.
Berki Juditék igyekeznek tenni valamit a 13 ezer lakosú nógrádi város egyik szörnyűséges állapotban lévő roma telepének felszámolásával is. A fő cél persze az, hogy a több mint negyven gyermekkel elhitessék: lehet belőlük valaki, s merjenek segítséget kérni. Követendő példaképnek ott van Sanyi: egyike azon pár volt tanodásnak, akinek sikerült leérettségiznie.
