A korábbi svéd politikai botrányok hagyományosan adótartozásokról, szabálytalan foglalkoztatásról, esetleg be nem fizetett parkolási bírságokról szóltak.Most azonbanmerőbenmás a helyzet: sokkal érzékenyebb területet érint Sven Otto Littorin, a jobbközép kormány napokban lemondott munkaügyi miniszterének esete, aki 2006-ban állítólag „szexuális szolgáltatást” vett igénybe. Svédországban ezt horribilis pénzbüntetéssel, sőt akár egy év börtönnel is büntethetik.

Littorin esete sok kérdést vet fel. Először is, hogy az örömlánynak, aki az Aftonbladet című lapnak tálalt ki, miért épp most – négy év múltán és pont a választások előtt néhány héttel – jutott eszébe, hogy annak idején „szolgáltatást nyújtott” Sven Otto Littorinnak? Mellesleg a politikus az exnejével is komoly háborúban áll egy gyermektartási és gyermekelhelyezési per miatt, így felmerül a kérdés, hogy a baloldali erőkön kívül kinek jöhet jól a polgári politikus lejáratása?

Természetesen, ha bebizonyosodik Littorin ártatlansága, akkor is súlyos károkat okozhat a választásokon a Mérsékelt Pártnak (Moderaterna), mert a „kabátlopásügy effektus” Svédországban is közismert. De nemcsak Sven Otto Littorin esete rombolja az polgári erők kilátásait, hanem két – időközben elbocsátott – államtitkár sötét pénzügyi manőverei, befolyással való üzérkedése és tőzsdei manipulációja. Ha ez nem volna elég, egy harmadik államtitkár részegen randalírozott, nőket molesztált és törtzúzott egy kocsmában.

A politikai erőviszonyok a botrányok dacára meglehetősen kiegyenlítettek két hónappal a választások előtt. Jelenleg a polgári kormány ugyan néhány százalékkal vezet, de az elmúlt hetekben volt már rá példa, hogy a szocialista–zöldkommunista ellenzéki koalíció ugrott az élre, így az ő győzelmüket sem lehet kizárni. A jelenlegi kormány mellett szólhat ugyanakkor, hogy Reinfeldt kormányfőt még a Littorinügy miatti drasztikus, 31 százalékos népszerűségvesztés ellenére is jóval többen tartják alkalmasnak a miniszterelnöki posztra, mint a húsz-egynéhány százalékon álló szocialista pártvezért, Mona Sahlint. Ő sem teljesen makulátlan: miniszterelnök-helyettesként 1995-ben állami bankkártyával vett magának ruhákat, 30 ezer korona adót elfelejtett befizetni, évekig elmaradt a tévé-előfizetési díjjal és feketén foglalkoztatott egy bébiszittert. Ha az ellenzék őt jelölné miniszterelnöknek, az akár komoly hátrányt is jelenthetne...